Vakarództam.
Akkor az utcán szembejött egy kollegina. Gyorsan köszöntöttem, és megkérdeztem, hogy az ilyen-olyan cégnél lévő adott helységben lévő üzem termékeivel meg van-e elégedve. Válaszától nem lettem okosabb.
Akkor elkezdtem azon gondolkozni, hogy melyik cégnél is dolgozom.
A legkorábbinál kezdtem a népművészetinél, aztán a Vasértre gondoltam. Valami azt súgta, hogy már nem ott vagyok. De hogy hol dolgozom, ahhoz félálomba kellett jönnöm.
Amikor egyértelmű lett, akkor az nem jutott eszembe, hogy milyen nap van ma.
Fel kell-e kelnem, vagy maradhatok még párnáimon.
Összegezve: álmom úgy festett, mintha alzheimer-kór gyötörne.
Jó volt felébredni.
Dióhéjban elmeséltem Tücsinek álmaimat, megjegyezve kajánul, hogy ez is a Sziget miatt van, mert idén olyan tökéletesen szigetelték, hogy semmi nem jön át éjszaka a Tankcsapdás kezdet óta. Ez csakugyan így van, és hírértékű! Tehát a Sziget-fesztivál miatt volt, mert ha egész éjjel nem hagytak volna aludni, ilyen hülyeségsorozatot se álmodtam volna.
Minden groteszksége ellenére ki kell érződnie ebből az írásból annak, hogy a sziget technikailag hatalmasat fejlődött az előzőek miatt. (A tartalmi részéhez egy kukkot se tudok hozzászólni.)
Mindössze annyi kényelmetlenségünk támadt a héten, hogy a szokott helyen, a HÉV-nél nem tudtunk parkolni, ezért naponta a Szépvölgyi útig jöttem kocsival. Tücsi persze több tapasztalattal bír, mert a HÉV naponta tele van fiatalokkal. Én ebből nem sokat láttam.
Ma a buszra felkapaszkodott egy a szigetről jött csendes magyar társaság. Egyik lányka elaludt, a másik valamelyik zenekarról értekezett a fiúkkal. Felkapaszkodott egy angolul beszélő „deszkás” csapat is, három süvölvény. Az egyik belefarolt a mellette ülő nő ölébe, mire az ijedtében rátapadt az ablakra, ám az zárva volt. Ezért csúnyán nézett a bamba gyerekre, aki csakugyan nem volt mutatós darab. Mintás barna alsógatyája tíz centivel überelte pötyögő farmernadrágjának a korcát. Félig elterülve a széken előkapott farzsebéből egy cigarettatárca formájú fényképezőgépet, csinált néhány fotót, közben meg nem gyújtott cigarettájából időnként szívott egyet. Folyamatosan hangosan karattyoltak a Rózsadombig, ahol leszálltak. A Pasaréti térnél én is. A lányka még akkor is aludt.
Utolsó kommentek