Mickey webnaplója

A zseniális Mozartnak a Köchel-jegyzékben 550-es számmal jegyzett zseniális G-moll szimfóniája anyánk kedvenc zenéinek egyike volt. (Az enyém is.) Ennek a szimfóniának a IV., gyors tempójú tétele elején ilyen szerkezetű periódust találunk: Téma + szűkítés, majd ismételten T + Sz. Utána a vonósok bevágják: mm m,s,f,m,m, és újra: mm m,s,f,m,m majd a S téma megállapodik a tonikán (az egész alaptéma ebből a 8 egységből áll).
Hát lehet, hogy egyszerűbb magát a zenét meghallgatni. Egyébként is én csak két hanggal – a „mimi”-vel – kívánok foglalkozni.    
Mozart ide, Mozart oda: ez ideig öt unokánk lett. Nagy ritkán mi ringattuk álomba őket. Így Ágostont is. Ő azonban nem mindig mutatott készséget az elalvásra. Én meg csak jártam vele föl s alá, mint egy magyar Rajkin, és megpróbáltam álomba rázogatni. Olykor erre egyáltalán nem volt hajlandó. Ekkor egyre erősebb és egyforma magasságú hangon rászóltam: csicsís. Ez a csicsís engem mind tempójában, mind erősödő hangerejében egyre inkább a G-moll szimfónia előzőekben ecsetelt, a vonósok által produkált két hangjára emlékeztetett. Utóbb már rájátszottam a dologra, és tovább dúdoltam a dallamot.
Talán Estelle-t kívántam idén nyáron az álmok honába vinni, de ugyanúgy nem sikerült, mint korábban unokatestvérét. Csak kacagott az én egyre harciasabb felszólításaimon:
Csicsís táratárarramm… Csicsís tárrarárarramm … és esze ágába se jutott elaludni.
Beismerem, a G-moll szimfónián még nekem se sikerült soha.