Tavaly véletlen továbbfestettem egy kész munkát – írja D. A művész hányszor jár
így. Honnan lehet tudni, hogy melyik a végső változat? Ismereteim szerint
Tolsztoj ötször írta újra a Háború és békét, huszonkétszer írta át a művet
többé-kevésbé. Értelmes kérdés lehetne: Mi most a jó változatot ismerjük?
Szilas Imre megírta az Abonyi misét. Kétségtelen, hiszen elektronikus úton
elküldte a kottáját, és megtanultuk hangonként. Ám ahányszor az orgonához ült,
annyiféle misét ismertünk meg. Az improvizációk dallamát átköltötte,
átigazította, más dallamíveket próbált ki. Soha nem hallottam tőle kétszer
ugyanazt. Melyik miséje az igazi? És akkor még nem beszéltem az előadások
eltérő hőfokáról, intenzitáskülönbségeiről, csak az akaratlagos
változtatásokról.
Velem is előfordult, hogy egy-egy anyagomat átírtam. Különösen a versfélékre
áll ez. Soha nem voltam velük megelégedve. Ezért ahányszor elém kerültek,
annyiszor piszkáltam át valamit bennük.
És amikor kész a mű, még semmi sincs kész.
A kérdés. Kell-e valakinek?
Van Gogh nem volt képes értékesíteni képeit.
Soha.
Nem tudta magát eladni, képei a kutyának se kellettek.
Majd tragikus halála után megjelentek róla az életrajzi művek, többé-kevésbé
kiszínezett leírások, és képeit felfedezték. Előbb-utóbb megőrültek érte.
2009.08.23. 16:09 emmausz
Délutáni töprengés
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr285168570
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek