Még be vannak dugva a lakás ventilátorai a konnektorba, de már közel az idő, amikor elraktározhatjuk őket tavaszig-nyárig.
Még fülemben van a Micával tegnap este lefolytatott egész beszélgetésünk szövege. Én reggel hat előtt elmentem, ő este tíz után ért haza, amikor már végképp eluntam erőltetni szememet a tévével, a monitorral vagy éppen az olvasással. Talán életünk legrövidebb dialógusa esett meg. Máskor hosszasabban beszélgetünk akár pl. ma. De tegnap este nem. Csak ezeket beszélgettük:
– Szia.
– Szia. [Szentjános-]Bogár megbeszélésen voltam.
– OK. Jó volt?
– Igen… Jó… Szia…
– Jó éjt!
Még emlékszem arra, hogy Tücsi telefonon egy drapp kabátot kért a középső szekrény polcáról. De hogy melyiket, azt nem tudom. Van egy béleletlen hasított bőr, és egy vatelinezett bőr. Mindkettő kabát, és nagyjából csau-barna színű, mindkettő a polcon. Aztán kért egy kisrádiót is. Viszem holnap. Ma nem én voltam nála, így azt tudom csak, amit megértettem abból a háttérzaj ellenére, amit elmondott: Jól megnyaggatta őt a gyógytornász. Rákérdeztem, hogy azért odamenjek-e délután. Az esőre hivatkozva lebeszélt róla. Majd holnap megyek.
Még egy könyvet készítek elő idén kiadásra. Olyan ez a munka, mint a hattyúdal. Alaposan megdolgoztatott, mert nincs benne semmi a helyén, illetve ami a helyén van, az hol magyartalan, hol hibás, hol a központozása rossz. Egy sorozat 16. kötete lesz. Amikor – kb. tizenöt évvel ezelőtt – a szerkesztőséghez kerültem, egyik első munkám az Anima-una sorozat 8. kötetének ráncba szedése volt. Már akkor kialakítottam koncepciómat: Ismétlődések ne maradjanak benne, kronológiájában helyes legyen, és minden mondatnak legyen értelme. A többi nem az én kompetenciám. Most is követhető az akkori gyakorlatom.
Még hónapokig egész munkaidőben dolgozom, de meg vannak számlálva ezek a hónapok. Januártól csak félállásban leszek. Ezért kezdtem fényképezni, mert úgy véltem, hogy van szemem a képkivágásokhoz, a lényeg láttatásához, így tanúskodva arról, hogy minden ellenkező megnyilvánulás ellenére a teremtett világ alapvetően szép akar lenni, és az is lesz, amíg szánt szándékkal tönkre nem tesszük.
Még változtathatunk saját modortalanságunkon. Már a másokén nem, csak alig, illetve változatlanul nem.
Még írhatnék, valamiket, de itt abbahagyom.
Letészem a lantot, nyugodjék.
***
Lapzárta után érkezett, QQ-tól, megosztom veletek:
Egy amerikai vizsgálatban egy nőkből és egy férfiakból álló csoportnak azt kellett megmondania, hogy milyen nemű a számítógép és négy érvvel kellett alátámasztaniuk álláspontjukat.
A női szakértőcsoport hímneműnek ítélte a számítógépet, a következő alapon:
1., Előbb be kell kapcsolni, hogy aztán odafigyeljen az emberre.
2., Tele van információval, de nincs fantáziája.
3., Arra lenne, hogy segítse az embert, de az idő nagy részében maga A probléma.
4., Mihelyt az embernek van egy, rögtön rájön, hogy ha várt volna még
egy kicsit, jóval nagyobb teljesítményű modellt vehetett volna.
A férfi szakértők szerint a számítógép nőnemű, mert:
1., Csak a teremtője érti a belső logikáját.
2., Az a nyelv, amelyen egy másik számítógéppel beszél, teljesen érthetetlen.
3., A legkisebb hibát is eltárolja a memóriájában, hogy aztán a
legalkalmatlanabb pillanatban hívja elő.
4., Mihelyt az embernek van egy, rájön, hogy a keresetének felét
kiegészítőkre kénytelen költeni
Utolsó kommentek