Belépek. Tücsi túl van a varrat szedésen. Olyan a lába, mint a fűzős foci. Utánaszámolt, csak http://emmausz.blog.hu/media/image/200909/19 öltés nyomait viseli. Az orvos szerint szép. Lám, minden relatív. A szép jelző a sebgyógyulás állapotára vonatkozhat. A szép az volt, hogy Tücsi leóvakodott a rézsútos lejárón, és kiültünk a fenyőfák alá a verőfénybe, a padra. Kellene egy nagy papírdoboz, hogy a hátát nekivethesse a támlának, mert nagyon mély az ülés. Itt tekintgettünk felfelé. A fa folyamatosan dobálja száraz tűleveleit. Örökké dobálja, és örökké termeli=örökzöld. Olykor felhők úsztak az égen. Reméltük, nem savas, minként a fa is talán még nem mérgezett talajból sarjadt. Olyan mű lett a világ. Pedig milyen szép tud lenni az érintetlen természet. Egy hangya húzott át jó tempóban, ahhoz képest, hogy valamilyen nagyobb kaját cipelt. Könnyű neki, mondom. Hat lába van, s egyik sem műtött.
Mindig van némi előrehaladás T. gyógyulása útján. Ma hámosító Contractubexet vittem neki. Holnap uszodában próbálkozik mozogni. Így reggel látogatom meg: fürdőrucit viszek neki, hogy le ne maradjon az első edzésről.
Utolsó kommentek