Délután hajat mostam, majd kiültem szárítkozni a szeles-napos
erkélyre. Vittem magammal a fotókészítő masinát is, hátha akad valami
lencsevégre való. A vadszőlő minden évben termést hoz. Itt az első
emeleten, az egyik falon futnak az ágak. Kb. ötven aszott fürtöt
számoltam meg kicsi territóriumunkon. Ha csemegeszőlőből ennyi
teremne, volna vagy harminc kiló. Van élet a növényekben, van élet az
állatokban is. A darázstól a gyíkokig meg-megjelennek előttem a falon.
Kisebb galambraj is szálldosott felettem, négy szarka pedig a park
egyik fáján cserregett. Tán jött egy macska.
Jut eszembe: Kati húgom képsorozatot készített egy fészkelő
feketerigóról. Épp rálátott a fészekre emeleti ablakukból. Mikor náluk
jártunk, részletesen elmesélte, hogy mennyire meghatotta az anyamadár
kitartása. Éjjel-nappal ült a tojásokon. Közben esett olykor az eső
is. De a madár nem hagyta el a fészket. Akkor is kitartott, amikor egy
macska megpróbált felmászni az ágak közé. Az életét kockáztatta.
Emberek nem tesznek meg ennyit sokszor - jegyezte meg.
Nos, hogy a macskát észlelte Kati, először elhessentette a ragadozót,
aztán utánanézett, hogy hogyan lehet eredményesen távol tartani a
rigótól. Készített egy szakszerű, tövisekből álló fonatot, melyet a fa
derekára kötött. A macska ennek ellenére próbálkozott, de minduntalan
fennakadt a csapdán. Nyávogva pironkodott el - felettébb kudarcosan. A
rigó meg szépen felnevelte a kikelő fiókákat. A képsorozatot Dani
albumában láttam.
Magam jó néhány képet készítettem a nappal dacolva. Arra voltam
kíváncsi, hogy mit kezd a digitális gép az ellenfénnyel. Hát
megbirkózott vele. A felhős fényjátékos képeket feltettem a többiek
közé. Lekaptam az alattunk és felettünk lévő erkélyen nyíló virágokat
is. A zsákmány kidolgozására behúzódtam a számítógéphez. Közben
megtanultam szignálni is a képeket. Az utolsó ötvenvalahány már így
szerepel a linkemen. Még egy makróval adósa vagyok Tücsinek, aki
kérte, hogy a kapott Mária-érmecskéjéről készítsek egy fotót. Most
megyek és próbálkozom.