Igen filozofikus kérdés ez.
Miért, hogy az ember feje olyan kiemelkedő fontosságú a többi testrészéhez sőt,
az egész testéhez képest is. A válasz nem is túl egyszerű.
Lehetne arról beszélni, hogy az arckifejezések lehetősége a metakommunikációban
hallatlanul sok. Lehet arról beszélni, hogy a szem a lélek tükre. Nagyjából
igaz is.
Lehet arról is szólni, hogy mekkora jelentőséggel bír az a tény, hogy arcunk
nemcsak érzi a hideget-meleget, de el is pirul alkalomadtán, érzékeli a fájdalmakat
is miként egész bőrfelületünk, s az érintésre is reagál, de itt helyezkednek el
a látás, a szaglás, a hallás, az íz érzés, az artikuláció szervei érzékszervei
is. Hallatlanul nagy koncentráció ez.
De…
– Mint tudni lehet, a jobb híján „hasi agy”-nak nevezett régióban több millió
idegszálacska működik, és fejti ki anyagcsere-vezérlő tevékenységét.
– Kezünk kifejezőereje szintén hatalmas. Gondoljunk csak a gesztikulációra, a
karmester jelzéseire, a nótázó mutatóujjának az égre-emelintésére, vagy a zeneszerszámok
kezelőinek manuális tevékenységére.
– Lábunk hol ugrásra kész, hol kontraposzt állásban nyugtatja testünket.
A női balett-táncosok spiccelnek,
a futballisták roppant kitartóan futnak. Egy meccsen akár több mint http://emmausz.blog.hu/media/image/200910/10 km-t is!
Gyors irányváltásokra képesek, hatalmas ugrásokra, a durvaságokról nem is
beszélve.
Van nekem egy olyan érzésem, hogy a szobrászatnak nem az egészére, inkább csak
az európaira és csak néhány száz, esetleg ezer évére jellemző, hogy szinte csak
a fejjel foglalkozik.
De gondolhatunk az indiai ábrázolásokra, az egyiptomi, az azték stb. kultúra szobraira. Nem támasztják alá azt a véleményt, hogy szobornak szinte kizárólagosan a fejmegmintázás a lényege, mivelhogy az a mondanivaló hordozója. Alighanem csak a szobrok egy részére igaz ez.
Az individualizmus következménye volna?
Talán.
Utolsó kommentek