Izgalmassá csak az tette, hogy elképesztően sok és primitív hibával volt
megpakolva. Kérdezte is szerk. társ: Hogyhogy ennyi hibát találtam még benne?
Nos két oka van. Először is hússzor ennyi volt benne.
Gépben javítottam a típushibákat, a gyakran előfordulókat, aztán az egészet
átzörgettem a helyesírás-ellenőrző programon is.
Majd végigolvastam az anyagot, hogy kiszűrjem belőle a maradékot.
Ám ennem az anyagnak nem elég egy nekirugaszkodás. Olyan, mint a laboratóriumi
munka: Egy vizsgálat – nem vizsgálat. Én az előbbiekben vázolt módszerekkel
kiszűrtem 19/20-nyi hibát.
Mondom a kollégának: Amit itt látsz, az a korábbi hibák 1/20-ad része. Inkább
azt próbáld elképzelni, hogy mennyi volt.
A másik ok, amiért még mindig előfordulnak és ekkora tömegben szövegbakik, hogy
többen belepiszkáltak/tunk az elektronikus anyagba. Ez olykor nem csökkenti,
hanem növeli a pontatlanságok számát.
De most aztán vége!
Küldjük a tördelőnek, szórakozzon most már ő vele.
Nem akarom többet látni se gépen, se A4-esen, se könyv alakban, se tyű (utóbbit
csak kevesen értik).
Elegem volt belőle, sőt!!!
2009.10.14. 13:28 emmausz
Letészem a munkát, nyugodjék
Megpihenek, mint az Úr a hetedik napon. Ma ebédig befejeztem
ugyanis másfél évtized óta tartó korrektúrázó tevékenységem– minden kétséget
kizáróan – egyik legunalmasabb szövegének a javítgatását. Immár a tördelt
példányon.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr855168650
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek