Van nekem egy Kossuth-címerem 56-ból. Makró fényképet
készítettem róla. Látható a fotóim között. De volt nekem egy levélzáró bélyegem
is, az USA-ból küldték (borítékba zárva: Tudták, hová küldik.), sárga háttér
előtt egy fegyveres áll a lyukas magyar trikolor előtt. Felirata is a
forradalomra utalt: REMEMBER, Hungary, 1956. Ez állt rajta.
A bélyeg elveszett, legalábbis nem tudom, hol van.
De „nem halt meg egészen” – bennem él.
Miként tízéves korom emlékei is bennem élnek. Arra az október 23-ai reggelre
igen emlékeztet engem a mai reggel. Ködös, szemergő, esős, hűvös reggelre
ébredtünk történelmünk egyik szikrázóan felemelő politikai megnyilvánulásának,
a forradalomnak a reggelén, mely forradalom elbukott, miután az oroszokkal
vívott háborúvá szélesedett. Jóval később tudtuk meg, hogy Amerika kezdettől
fogva cserbenhagyott, sőt a Franco-féle spanyolok – kb. százezer főt számláló
elszánt ember – ideérkezését is eredményesen akadályozta meg hihetetlen kárt
okozva vele nekünk, amit mindmáig nem tudtunk kiheverni.
De nem erről akartam írni, hanem arról, hogy mekkora a hasonlóság az akkor is
és a mai időjárás között.
56-ról több posztban megemlékezem. Az ötvenéves évfordulóról pl. egy montázzsal,
amelynek galamb figuráját egy lengyel iparművész készítette 56 eleste után, és
amit a szégyenletes vérvörös jubileumra megismételtem a síró galambot tükrözve.
Máig ez fejezi ki véleményemet az 50 éves jubileumról. A rövid ideig félretett
emlékötszázasokat rég elköltöttem, mert a politikai elit miatt méltatlanná vált
ez a pénz arra, hogy őrizgessem.
Magyarán most már nemcsak 1956-ot van
okunk ünnepelni, hanem 2006-ot is. Hiszen igen rövid idő alatt amannak is
áldozatai lettek, akik egyáltalán nem kívánkoztak áldozatokká válni. Jellemző,
hogy a héten újságcikk jelent meg a rendőri bevetés áldozatainak kártérítése
állásáról. Eddig 50 milliót fizettek nekik.
Ez persze nem teszi meg nem történtté az akkori atrocitásokat. Tehát bennem
együtt él a kettő: 1956/2006.
Mindenesetre – ahogy közeledünk az évforduló felé, úgy tolulnak fel bennem az
emlékek.
Van egy furcsa szokásom. Ha bizonyos négyjegyű számokat látok, megpróbálom
felidézni, hogy az adott évben mi történt a történelemben. Így vagyok egyik
rádiónkkal is, amely fő üzemmódban digitális óra. Zöld számok mutatják a múló
időt. A kétféle (60-as) és 10-es rendszer kettőssége folytán 19:00-tól
folyamatosan mutatja az időt 19:59-ig, majd (este nyolcra) kétezerre ugrik:
20:00-ra, és ettől kezdve 20:59-ig folyamatosan jelez, majd újabb szakadás
következik. Engem természetesen a 19:00-tól pergő számok kötnek le. Ezek
utalnak mintegy az 1900-as évekre, amikor életem jelentősebb hányadát megéltem,
hiszen szüleink a század első negyedében születtek.
Nos tegnap megakadt a szemem az órán – nyolc előtt négy perccel: 19:56 … meredt
rám kísérteties zöld fényével a kijelző. Ezt le kell fényképeznem, döntöttem el
magamban. Két felvétel készült róla, egy kristálytiszta, és egy bemozdult. A
bemozdultat fekete-fehérre állítottam, s erős árnyékolás alkalmazásával tettem
csikorgó élessé a két dátumra együtt emlékezni akaró képet. A kristálytiszta
1956-ra emlékezik. Az első két szám azt mutatja, hogy Krisztustól kezdve 19-szer
száz év telt el. Majd jön a kettőspont, mely arra utal, hogy 56 a század közepének
vízválasztója volt. 56 pedig világít továbbra is zöld fénnyel. Meglepő, hogy a
számlap oválisa a végtelenre utal, Goodmans felirata arra, hogy jó emberek
csinálták 56-ot, az alm=alarm pedig arra, hogy ébresztő, mert semmi sincs kész.
Dolgunk van, nem aludhatunk, amikor ránk vár az élet, hogy ilyen közhellyel
élve fejezzem ki, pontosan azt, amit mondani akarok. Ha úgy jobban tetszik:
ÉBRESZTŐ!
Ami pedig a korabeli szemergő esős időjárást illeti, ma is ködre ébredtünk és
hidegre. Három, az erkélyünkről fotózott tájképpel adóztam az akkori reggelre
emlékezve.
2009.10.18. 14:13 emmausz
Remember
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr865168656
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek