Tegnap óta ez van. Kicsit meglátogattak bennünket Zsu és Gosti.
Érdekes megfigyelni, hogy az unokákba hogyan égett bele az a sokféle élmény,
melyek pici korukat környezték. Ágoston is nálunk lakott öthónapos korától tizenhárom hónapos koráig, tehát nyolc
hónapot, és azóta is volt már itt.
Még mindig nagyon szeret focizni. Két kapura játszottunk a hosszú közlekedőn.
Emlékezetem szerint valamennyi meccset ő nyerte. A matematika mostanság nagyon
érdekli. Kétjegyű számokat fejben összead. Némileg a szorzás mikéntje is az
övé. Jövőre megy iskolába.
Tegnap két meccs között lementünk a Dunához régi ismerősként üdvözölni. Ágoston
hamar feltalálta magát. Lefelé menet a nyomóskútból ivott. Abból muszáj inni,
azt muszáj megnyomni, a kútból vizet fakasztani.
A parti kavicsok, kövek, az uszadékfa mind-mind a játék lehetőségét adják. Sok
apró kaviccsal helyi esőt lehet varázsolni a víztükörre, a botokat pedig be
lehet vetni mélyen a folyóba, és akkor hajóvá avanzsálnak. A nagyobb köveket
muszáj belehengergetni a part menti vízbe, a laposakkal pedig kacsázni.
Ködös volt a part.
Jött néhány nagyobb testű hajó. Ezek barátságosan harsogó hullámokat vetettek. El-elnéztük
a hullámokban viháncoló kutyát is. Utol akart érni minden egyes hullámtarajt.
Közben a vízben caplatott – maga is hullámokat keverve.
Ma délelőtt mindenki ment a dolgára.
Tücsivel itthon találtunk elfoglaltságot, Zsu és Ágó kettesben az Állatkertben vesznek
részt programokon, Mica klubot tart.
PS:
A Duna-parton készült képeket feltettem a Fotóim linkre.
A tegnapi Ötvehat c. posztom jó egy napig főoldalas volt. Néhányan
hozzászóltak.
PPS:
Tücsi lassan gyógyulgat. Lépcsőn két mankóval, sima terepen eggyel közlekedik.
Sebe lassan-lassan lelappad, egyelőre nehezen szokja a változásokat, melyek
inkább történnek, mintsem előre elhatározott program szerint alakulnak lábával.
Utolsó kommentek