Mickey webnaplója

Túl karakteres ahhoz, hogy elhallgathatnám. Tudom, hogy hamvazó szerda egyik mottója: Memento mori..., ám nyugodtan lehetne a mai napé is. Emlékezünk. Visszafelé. Előre szerencsére nem tudunk. Arra, hogy milyen sorrendben lépünk át amoda, ahonnan senki se jött vissza. Nagyobb lépés lesz ez, mint Péter apostolé, amikor megpróbált a vízen járni. Az imbolygó, mégis viszonylag stabil létet biztosító csónakból a Személyhez, az Úrhoz, a Mesterhez. És ... nem feledkezhetünk meg a hatalmas sokaságról sem, merthogy hitünk szerint a máslét nem üres, hanem teli van ismerősökkel és ismeretlenekkel. Micsoda perspektíva.
Mégis.
Nem tudom, megfigyeltétek-e már, hogy mennyire kerüljük még magát a halál szót is. „Ha valamelyikünkkel történne valami” – mondjuk, és nem illik rákérdezni, hogy mi a halál történik valamelyikünkkel. Maradjunk abban, hogy merő eufémizmus ez. Az elkerülhetetlen eltakarása, amitől az mégsem szűnik meg. Mindnyájan tudjuk, hogy miről van szó. Ugyanazt jelenti, ha velem történne valami, vagy ez: Ha meghalok. 
Eredetileg itt egy párhuzam állt a velem történne valami és egy KF. kroki között megvonva. (Tegezés). A cenzor törölte. Illetve súgására én. Már csak akkor hozom vissza, ha a kommentek többsége szeretné visszaállítani az eredeti állapotot. Akkor is csak holnap.