Ősz
Csörög is, zörög is
alattam az avar
amit a hideg szél
ide-oda kavar
fűszeres fuvallat
csersavas illat
tölti be a teret
és a tüdőmet
Színpompás a liget,
mitöbb: unhatatlan.
Száll az ökörnyál is –
megcsillan a napban.
Hiú ábránd mindezt
lencsevégre kapni,
amit az ősz kínál –
elég befogadni.
Közbevetettem: Visszaemlékezéseidből ez a költői szépségű rész kimaradt. Csak mosolygott.
Karintiában mi is megfordultunk. De nyáron. A táj Arnoldstein környékén szintén vadregényes. Hatalmas sziklameredélyek közé ékelődött a határ menti település. Ott tartózkodásunk éjjelén óriási vihart éltünk meg. „Szakadt a zápor, ömlött az ár”, noch dazu nagyokat villámlott és mennydörgött, és „a sziklára épült ház” nem dőlt össze. Elég félelmetes volt a jelenség, merthogy a sziklafalak között sokáig visszhangzott az égzengés. Igaz, Tücsi?
Utolsó kommentek