Már egyszer megírtam: befejezem az őszi képek gyártását. Ma szószegő lettem. Előre
leszögezem: Nem tehetek róla, én nem tehetek róla. Az ősz mutat fel olyan
színeket, formákat, hogy nem tudok elszakadni tőle. Próbálom így, próbálom úgy,
hátha sikerül megörökítenem a varázsát. A ma felvett néhány kép ezt támasztja
alá. És akkor még nem is kaptam le mindent, ami szemet szúrt. A délutáni nap a
rét elmohásodott zöldjére szórta szét szépen világító sugarait. Makrózni
kellett volna, címe is akadt volna a puha mohának: Grönland. Igen, az volt
kicsiben.
Talán holnap, ha megint süt a nap.
Azért nem minden ilyen rózsás.
A telep melletti szánkódombnak álcázott szemétdomb tetején egy férfi feküdt
farmeröltönyben.
Semmi nem utalt arra, hogy rosszullét miatt mászott volna fel oda, de sose
lehet tudni.
Lehet, hogy kihasználta a melegítő napot.
Lehet, de nem biztos.
Valamennyire zavart, hogy nem mentem fel.
Hátha mégsem OK körülötte valami.
Ám akár zaklatásnak is veheti alkalmatlankodásomat, keltegetésemet.
Félszívvel mentem tovább.
Itthon még egy belső képet is készítettem Tücsiről, aki tornázni készül.
Most mindez beemelve fotóim közé.
A pihenő férfi pedig – remélem – felhagyott közben alvásával, mert időközben
besötétedett. Legalább 6 fokkal alábbsüllyedt a hőmérséklet.
* * *
P.S.: Ahogy rámegyek a guglira, megakad a szemem a lap és a nap szlogenjén. A berlini fal leomlásának 20. évfordulója. Hínnye, a nemjóját nekíjje! Emlékezetem szerint nem volt abban az időben Közép-Európában hatalmas földrengés. Nem omlott hát le az a dög fal!
SZÉTVERTÉK. Kalapáccsal, vésővel, elkeseredésből, össznépi elszántsággal.
Nagyon zavar a dolgok eltaknyolása.
Az emberrel nem történik az élete, hanem megéli naponként feladatostul.
Ilyen eltaknyolás minden áremelés is.
Minden szócső ezt búgja: Emelkedett a benzin ára. Egy frászt emelkedett. Nem a Duna vízszintjéről szól ugyanis a hír, hanem arról, hogy valakik valamilyen megfontolásból felemelték az árát. Vagy: Árváltozások várhatók. Nem meteorológia ez, hogy megjósolja: több-kevesebb valószínűséggel ilyen és ilyen idő várható. Az árváltozás nem természeti csapás, hogy ránk zúduljon, hanem a tőkés csoportok kalkulációinak az eredménye. Nem árváltozás ez, hanem árváltoztatás, és valamiféle megmagyarázhatatlan okból rendre feljebb kúszattatnak az árak.
Alig várom január elsejét, amikorra a közgazdászok megbabonáztatnak, mert azonnal teljes vehemenciával azon dolgoznak, hogy a reáljövedelmünk meg ne lóduljon, a reményteli újév napját követően azonnal szembesülünk az újabb kegyetlen tréfával: Már megint sok mindent megdrágítottak. Minek? - ha szabad ezt a lakonikus költői kérdést feltennem.
Nekem ugyan nem hiányzik ez a rutin.
Utolsó kommentek