A legfontosabb, hogy helyi érdekekre való összpontosítással készüljön hasonló háló. Ebben minden gazdasági szereplőnek, tényezőnek helye van. Kicsit a KSH tevékenységére emlékeztetne működése, de komplex egészként kellene átjárnia a társadalmi összetevők egészét, és minden szegmens arányos fejlődését kellene előmozdítania optimum-számításokkal, feladatokkal, és a felelősök ismételt beszámoltatásával. Minden intézkedési terv lényege ez volt. Egész egyszerűen nem tartható fenn a jelenlegi céltalan, parttalan sodrósdás-tengődés-linkség.
Akármeddig gondolkozom, erkölcsi tartás nélkül, a demokrácia játékszabályainak betartása nélkül teljesen meghasonlik a társadalom, mely senkinek sem lehet az érdeke. Már másutt megírtam, de napi tapasztalatok újra megíratják velem, hogy egy ilyen agrár adottságú ország és az országban megjelenő éhség kettős valósága számomra teljesen abszurd. Most arra kellene koncentrálni meglévő erőinket, hogy elviselhető színvonalú táplálékhoz jussanak, akiknek erre nem telik, mert hosszasan nem lehet éhezni, szomjazni. Párhuzamosan gondoskodni kell a lakhatás valamilyen megoldásáról. A franciák első lépésként pl. a hajléktalanokat egy-egy sátorral láttak el. És mi?
A jelenlegi helyzetben a legnagyobb gondot az erkölcstelen individualizmus gerjesztette bizalmatlanságban látom. A káosz nem vezet sehová, mert rombol. Nekünk értelmes közmegegyezésre van szükségünk, és tisztulási közakaratra, melyet ki is kell kényszeríteni. Különben a semmibe süllyedünk.
Tegnap valaki mesélte, hogy kölcsönből vett házat egy sokgyermekes család. A kölcsön olyan feltételeket tartalmazott, melyek következményei ellen semmit sem tehettek. A lényeg. Ma közel egymilliós tartozásukat kellene rendezni, de ez csak a kamatok egalizálására elég. Maga a tartozás összege ettől még nem csökkenne. Hiteles valakitől hallottam. És ez csak egy eset az emelkedő számú sokból.
Micsoda uzsorás tempó uralkodik itt? Mondanom sem kell, hogy nincs ez így jól. Mondanom sem kell, hogy a pénzügyi szakemberek tétlensége ez ügyben bűn.
Normális ember nem maradhat tételen. És ekkor találkozik a dilemmával. Adok abból, amiből adhatok, de mi a garanciám arra, hogy segítettem. Vajon adományom maffiózók továbbgazdagodását mozdítja elő, vagy a szegény túlélését. Ki garantálja, hogy az ilyen-olyan célra létrehívott alapítványok nem élik-e fel maguk a küldött összegeket, és röhögnek a markukba.
Nem mai és nem magyar probléma ez. Emlékeztetek az egykor jótékony célból megtartott bangladesi koncertre. Garantáltan nem jutott el a szegényekhez az összegyűlt összegből semmi. Mintha ez a mentalitás terjedne.
Nos ennek kellene valahogyan elejét venni.
Sokak együtt mozdulására, tápászkodására van szükség.
Sok szociális munkás összehangolt és hatásos tevékenységére is, hogy a társadalom sejtjei magukhoz térjenek, hogy visszakapja ki-ki emberi méltóságát, hogy teljesíthető célokat lássanak maguk előtt, és hogy többé soha ne verhessék át őket a fehérgallérosok.
Jut eszembe. Vasárnap karitász-gyűjtés lesz minden templomban.
Utolsó kommentek