Kicsit sok lett a mai nap. Erre utal az is, hogy csak mostanra lett energiám arra, hogy valamiket feljegyezzek róla. A nap igen korán indult roráte misével. Közép-Európának itteni csücskén kívül ezt a fajta misét a világon sehol nem művelik tudtommal. Csaknem helyi sajátosság.
Hajnalban keltünk.
Hajnalban a látóhatár széle felé közeledő teleholdat fotóztam.De napok óta érlelődik bennem az a gondolat, hogy a rajzos törzsű. Lombja vesztett fákat a maguk csupaszságában égnek vagy éppen földnek meredő ágaikkal megörökítsem, mert kuszának látszó rajzolatuk bár bonyolult, de harmonikus. Szebbek, mint a grafikák, a rézkarcok. Isten ujja karcolja őket a térbe. A természet formagazdagsága újabban rabul ejt.
Ma, útközben, és a szerk. ablakából szintén készítettem néhány felvételt. Sok időm nem volt, mert egy újabb könyvön dolgozom napok óta. Itthon meg egy folyóirat korrektúráján, majd pedig a fotók kidolgozásán munkálkodtam. Annyi kép gyűlt össze, hogy 500 kép befogadására kalibrált albumom a maiakkal betelt. Csak úgy fértek el, hogy néhány gyengébb képet kidobtam.
Azt tapasztalom hát, hogy az évszakok múlásával a természeti szépségek felvételének a lehetősége is megváltozik.
Sok bajom van a rögzítés-technikával, mert engem nem a technika vonz, hanem a szépség ábrázolása, megjelenítése; az egyszeri megörökítése. Most pl. új albumot kell nyitnom valahogyan a neten, mert ez megtelt.Lehetnének biztosan tematizált albumok is, hogy ne legyen akkora zsibvásár a képek között. Mindegy.
El-elmélázom rajta, milyen régre megy vissza a fotózáshoz való vonzódásom. Az első boxgépem Altissa névre hallgatott. Jól dolgozott, de egyszer megbízhatatlanná vált a záró retesze. Majd rövid ideig egy Reflecta II. nevű bonyolult szerekezettel élvezkedtem, mígnem elpattant egy rugója.
Sokáig használtam a FED II. orosz Leica-koppintást. Ez keskeny filmmel dolgozott, és szépen. Szerettem a fortecolort, és nem szerettem a megvörösödő NDK-s ORWO-filmet.
A FED is kikészült, kenés hiányában. Nem izgatott, mert közben kaptam Csiától egy Chinon gépet. Az tökéletes volt. Zoomos cserélhető teleobjektívjével messziről lehetett a gyerekeket fotózni anélkül, hogy zavarta volna őket játék közben.
Annak a filmvisszacsévélője ment tönkre.
Éváéktól talán Canon gépet kaptam. Elkezdtem vele fotózni, és az utolsó tekercs film még tán ma is benne van.
Ezeket váltotta fel évek kihagyása után a Fuji finepix. Most ez van, és nem kell hozzá film, sem vaku, csak négy akku. Ha elég élénken foglalkoztat a fényképezés, vén koromat elkísérheti. Sétálnom kell ugyanis, de kutyát nem akarok tartani orvosi tanács ellenére.
Elég sok mindent tud. Nem is akarom, hogy túl tudós gépem legyen, mert a fejlődésnek sosincs vége, és mint írtam, a technika nem vonz, csak a szép szeretete.
Nézd meg a fákat a „fotóim” végén.