Mickey webnaplója

Igazán különös hangulata van annak, amikor az emberek többsége már nem jár dolgozni, a diákok megkezdik téli vakációjukat, a tömegközlekedésben a menetrend átalakul. Ritkábban indulnak a járatok. Olyan az utca képe, mint egy világkatasztrófa után. Kihalt, üres, csendes, halott. Kiváltképpen hajnalban igaz ez. Mindenütt ülőhely vár rád, a bérletpénztár előtt nem áll sor, a hölgy az ablak mögött telefonál, mert nincs vevője. Azaz van, mert megvettem a jövő évi nyugdíjas bérletet: 40 700 Ft volt. De kell még a feleségnek is és egy tanulóbérlet fiunknak. Szép pénz.
A buszra felszáll a sofőr, és egy másik végállomás takarítónője. Majd ahogy megérkezünk arra a végállomásra, a takarítónő leszáll, a sofőr pedig bemondja a mikrofonba: „Boldog karácsonyt, Katika!” Ő visszaint, s eltűnik a sötétben. A busz csak alig csúszkál a bőségesen felsózott úton.
Még mindig sötét van, amikor megérkezem a reggeli misére. A rend mindennap megemlékezik halottairól. Az év legrövidebb napján halt meg két csillagászuk: Fényi Gyula és Teres Ágoston. Amennyire emlékszem, ezen a napon született viszont Dzsugásvili, alias acélos Szoszó, alias Sztálin generalisszimusz, az egyik legnagyobb tömeggyilkos. Tudni lehet, hogy őt csak Mao előzi meg, és többen követik, pl. Pol Pot, Hitler és még sorolhatnám: Lenin se volt piskóta.
Ezen a napon temették el apánkat is 49 éve. Akkor magam 14 éves voltam, úgyszólván gyermek. Mivel nyitott koporsóval ravatalozták, éppen 49 éve láttam őt utoljára. Jól előttem van az arca, de csak azért, mert fénykép készült róla. Igazán ennek a felvételnek a képe idéződik fel bennem.
Tehát elindul a nap – tele várakozással. Az előrejelzések szerint ónos eső előfordulhat már ma, holnap még valószínűbben. A kb. 15 cm-es hó átadja helyét a latyaknak, esőnek. Már karácsonykor enyhülés lesz s tart szilveszterig – mondják az okosok.
Hétvégi programjainkat teljesen átalakította az időjárás. Meglepett engem is, mennyire nehezen állok át arra, hogy indulás helyett maradok, maradunk. Pedig egyszerű a képlet. Az időjárás szélsőségeit nem mi állítjuk elő, csupán elviseljük. Belátom, hogy nem érdemes nagyobb beruházásokba kapni a rövid ideig tartó szokatlan viszonyok áthidalására, érdemesebb „kikapcsolni” a kritikus időszakban. Ha pedig okvetlenül mozogni kívánunk, hívni kell egy taxit, mely még mindig olcsóbb, mint téli gumikat szereltetni, s félévenként váltani nekünk, akik viszonylag ritkán járunk kocsival. Egész pontosan háromféle apropóból. Közösségi találkozók, bevásárlások, ritkán utazás. A legolcsóbb persze lemondani néhány programot azzal, hogy odafönt másképp tervezték. Van abban valami: Ember tervez, Isten végez.