Vasárnap megnéztük az Alfonzóra emlékező tévéműsort. Alfonzó egy építésvezetőt alakít a szocializmus idején játszódó jelenetben, egy hotelátadást kellett levezényelnie, mely hotel egyáltalán nincs kész. A nyers falak állnak, egy malteros vödörben hozza valaki a telefont, melyen bejelentkezett a főhatóságból a hivatalos főtisztviselő, akinek tiszte az átadás-átvétel lebonyolítása, egyben a szalag ünnepélyes elvágása. Telefonbeszélgetésükből kiderül, hogy már el is indult autón az épülethez. Alfonzó megszervezi a brigádokat, hogy a szemfényvesztés tökéletes legyen, hiszen mindnyájuk prémiuma az eredményes átvételi aktus függvénye. A könyvelési brigád húzza fel „biomechanikus módszerrel” csigán a „lift”-et a vendégekkel, az asztalosok húznak magukra bútorlapokat, mintegy a lambériát utánozva. Egy akrobatikus trapéz szereplői emelik magasba az erkélykorlátnak látszó valamit, a felső emeletre néző ablak előtt pedig egy másik trapéz-brigád faágakat lenget, mintha szél fújná az ágakat. Egyebekben a tizenkét emeletes épület liftajtaja előtt ellentétes irányban húzogatott, celofánra festett számok „mutatják” a szintek előtt való elhaladást.
Néhány tag pedig próbálja az egyetlen szőnyeget itt, meg ott leteríteni, képeket ide, meg oda felszögelni, ahogy az egyre újabbnak feltüntetett emeletek térképzése megkívánja. A bejárat mellett pedig fehérre mázolt alak próbált sóbálvánnyá változni, ő volt „a szobor”.
Summa summárum, a szemfényvesztés sikerül, mindenki megkapta a borítékot a maga pénzecskéjével.
Ugyanaznap délután tartották meg Pécsett az Európa fővárosa 2010 megnyitóünnepségét is. Óhatatlanul a kabaré jutott eszembe, látva a színes fények épületekre vetítését, a művészcsoportok fáradságot nem kímélő produkcióit, a tűzijáték szépséges pukkancsait, és négy együtt élő nemzet(iség) táncait. A magyar kezdte, talán délszláv, sváb, cigány táncosok következtek ebben a sorrendben. (A cigány páros tánca fergetegesre sikerült, a többi is jó volt.)

Mi tévénézők korábban tanúi voltunk annak a sok hercehurcának, ami a megnyert pályázat eredményhirdetése után keletkezett a kivitelezés mikéntje során. Nem reméltem, hogy időre elkészül a „főváros”. Mondják, hogy a megnyitás napján toronydaruk dolgoztak még egyes tervezett építkezéseken.  
Igazán alig változott valami. Persze nehéz dolga volt a pécsieknek, akik idő közben új polgármestert választottak. A korábbi helyére az ellenzék jelöltjét választották meg, akinek nyilván hatalmas erőfeszítésébe került, hogy átpolitizálás közben igyekezzen befejeztetni határidőre és elindítani egy ilyen beruházás-igényes rendezvénysorozatot.
Hát sikerült, ahogy sikerült.
Ki tudja, mi valósult meg abból, amit korábban elterveztek.
Mindenesetre volt abban valami kísérteties humor, ahogy a két tévéadás egymást követte.