Tükrözés szövegekben és képekben is lehetséges.
Szövegben: A bögre a szögre van akasztva. A szög a bögre van akasztva. .-)
Képekben is lehetséges a tükrözés: egyfajta trükközés. Tapasztalatom szerint legfőbb eredménye a meghökkentés. Olyan érzetet kelt benned, hogy amit látsz, igaznak látszó világ, de valamiképpen gyanús. Számítógépen könnyű élére, illetve tótágast állítani a képeket. Valamelyik jól tűri, másika egyáltalán nem.
Olyanok a képek megfordítva, mint amikor erősen előrehajolva visszanézel két lábad nyílásán. Tudod, hogy feje tetején áll a látott kép, amit látsz: furcsa, amolyan mesterséges délibáb.
A megfordítások hatásukban olyan meglepőek, mint amikor váratlanul kirántják a szőnyeget alólad. Minden labilissá, minden bizonytalanná válik. Minden relativizálódik. (Még tulajdon szemed épsége is.)
A megfordítások során pl. könnyen helyet cserél a domború a homorúval. A hókupac árnyéka most mélyedés sötétjévé válik, a hóba vájt keréknyomok kitüremkednek, mintegy apró töltésekké válnak.
A pocsolyában tükröződő és mégis talponálló templomtorony nonszensz. Így csak akkor látnám, ha magam egy emeleti erkélyről lelógva fényképezném a képet. Még elképzelni is elég bizarr.
Mégis van értelmük, jelentőségük a megfordításoknak. Érdemes is élni velük.
Einstein óta tudjuk: a fizikában a relativitás érvényesül, mellyel számolni kell. Ennek a felismerésnek az igazolására kiválóan alkalmasak a tükörképek: Nézed őket, és nem találod a talajt, a rétet, az utcát, a fix kapaszkodót, amihez képest elképzelheted a témát a maga realitásában. Még egy odahelyezett gyufaskatulya se mutatja, hogy amit látsz, nagy-e vagy éppen ellenkezőleg, parány valami.
A művészettörténet első tudatosan nonfiguratív képe Vaszilij Kandinszkij nevéhez fűződik, akinek a fáma szerint a műtermében az egyik képe felborult. A mester egészen lázba jött attól, amit látott: Így sokkal jobb, mint amit álló helyzetében fejezett ki! – csodálkozott rá a létrejött új minőségre.
Ilyesvalami a tükrözés, amikor is a gomolygó felhőt megfordítom, élére állítom, kiveszek belőle egy impresszív darabot, és ebben a formában tárolom el a kép megtekintői számára.
Egy fotó a beállításokat követő kattintás után általában késznek tekinthető. De ha igazán hatni kíván, akkor sűrítenie kell azt a mondanivalót, amiért készült. Le kell nyesni róla, ami felesleges, ki kell emelni, amit ábrázolni kívánunk, hangsúlyossá kell tenni, eközben ügyelve a kompozíció áttekinthetőségére, tisztaságára. Lehet, hogy fekete-fehéren többet mutat, mint ha meghagyjuk a színeit, lehet, hogy egy része több mint maga a teljes kép, és az is előfordulhat, hogy ki kell billentenie nézőjét magabiztosságából.
Miért? Mert hatni akar. Befolyásolni, valamit szavak nélkül kíván elmondani.
Láthatjuk, hogy végül is minden valamirevaló fotó tükrözés, mégpedig a valóság tükrözése, és azt célozza, hogy elgondolkoztasson, elgyönyörködtessen. Mert a valóság elgondolkoztató és – lényegét tekintve – gyönyörű.
(fotóim ma 8 db.)
Utolsó kommentek