Mickey webnaplója

Hány nyúlfarok kell ahhoz, hogy az égig érjen? – kérdezi Borús Bölény az O’Henry-novellában elrablóitól. (Megfejtés: elég egy is, ha elég hosszú).
Nos ezzel a „beetetés”-sel kezdem mai posztomat, hogy rákapjatok. Tegnap este a találkozónkon egy legújabb és módfelett kiváló könyvről esett szó. A címe: Page, Susan: Ha annyira szeretjük egymást, miért nem vagyunk boldogok? Ki a fene ne szeretne boldog lenni, és ki ne olvasott volna már el akár tucatszámra is könyvet, hogy végül is elérje a boldogságot saját magában és miliőjében.
Akkor meg miért megy olyan ritkaságszámba a boldogság?
A titok szerintem egyszerű, és abban rejlik, hogy az ember nem racionális lény.
Erre akkor döbbentem rá, amikor a parlamenti választások előtt egy kitűnően szerkesztett egész oldalas tanulmányt olvastam arról, hogy miért kell az MDF-re szavazni (1994-ben). Nem tudom, hányan olvasták el a kitűnő tanulmányt. Úgy véltem, ha mindenki elolvassa az országban, akkor mindenki az MDF-re fog szavazni. Nem így lett. A szavazás az MDF számára hatalmas kudarcot hozott. Csakúgy vöröslött az országtérkép a szocialisták fölényes győzelmétől.
Miért?
Mert az ember nem racionális lény.
Elolvassa a frankót, aztán…?
Na jó, talán háromszor is racionálisan dönt a jó mellett.
Negyedszerre nem jut eszébe olvasmányélménye, és újra zsigerből hoz döntést. Még néhány kísérletet tesz a változtatásra, majd legyint. Különösen is, ha elég élemedett hozzá. Az öreg fát ugyanis nem lehet eredményesen átültetni. Nem viseli el a gyökeres változást. Gyerekkori beidegződései, még korábbról öröklöttsége, modellkövetési gyakorlata diktálják viselkedési módját. Csakugyan megszívlelésre érdemes a mondás: Nézd meg az anyját, s vedd el a lányát. Az anya viselkedése fog lányáéban visszaköszönni.
Azt nem merem kimondani, hogy sohase változik ember egy könyv hatására, de – az előzőek tükrében – azt igen, hogy ennek a gyakorisága nem lesz túlságos.
Nem ismerem a könyv tartalmát. De mit is mondhat? Gondold ki, tedd meg, mondd el, kerüld el, amit el kell gondolni, meg kell tenni, ki kell mondani, vagy éppenséggel el kell kerülni, hogy szeretetreméltó légy, és szeress magad is párhuzamosan.
Az ezekkel ellenkezőket pedig ne gondold el, ne tedd meg, ne mondd ki, felejtsd el.
Észrevehetted, a közgyónás tételeit sorolom.
A címbeli hány nyúlfarok kell, hogy az égig érjen? – analógiájára kérdem: Hány jó könyv kell ahhoz, hogy boldog légy? Válaszom: egy se, de irányultság igen, állandóan résen levés igen, s még ez együtt is kevés lesz. Egyetlen hasznos eszköz marad, az ingyenes szeretettel való együttműködésre való belső késztetés megszerzése. Minél jobban sikerül kiüresíteni önmagamat, annál inkább remélhetem a boldogságot.
Az én tanácsom továbbra is: Nyitni!
Ez görcsösen összeszorított marokkal nem megy.
Ki kell nyissam öklömet, és el kell engednem mindent, ami hamis, ami hiú, ami bírvágy, ami önzés, ami gyűlölség, ami féltékenység, ami meg akar magának tartani ezt meg azt. Összeszorított tenyérrel olvasva megannyi hasznos könyv se fog segíteni.
Azért nincs más eszköz, mert elképzelhetetlen, hogy mindenki az én gusztusom szerint fog élni, hogy nekem jó legyen. Nekem kell bölcs derűvel elfogadnom mindenki másnak a tőlem való különbözőségét.
Szolgálati közlemény:
A Bükkből hazaérkező Mica és Elvira boldogan érkeztek hozzánk. Mica a Tarkő tetején megérte Elvira kezét, ő pedig igent mondott.
Isten áldja meg őket külön és közös életüket együtt is! Minden hivatalos dolog ezután lesz. Nem tudom, milyen ütemezésben. A laza terve szerint Szombathelyen esküdnének majd, ha itt lesz az ideje. Úgy legyen!