Mickey webnaplója

Korareggel szemem csukva, fejemen a fülhallgató. A rádióban valaki beszámol arról, hogy egyszer ima közben pálfordulás következett be az életében, mely azóta is meghatározza azt, ahogyan a világra, Istenre és az emberekre néz. Teljesen átalakult. A rutinok is átalakultak benne.
Tegnap rosszalkodott autónk. Ma reggel ellenőriztem. Kicsit jobb formába lendült. Látszólag minden rendben, de az akku töltése körül nem egészen. (Egy hete cserélte szakember?!) Sajnos nem igazán értek hozzá.
Amint lementünk az utcára, mutatom Tücsinek: Látod, ezt a fenyőkezdeményt fotóztam le, mely oly magányosan mered elő a vastag hóból. Ahogy nő képeim száma, egyre inkább érzem: interiorizáltam a tájakat, a házakat, a kavicsokat, a látványokat, és a megörökített valóságok mintegy köszöntenek, amikor újra találkozunk.
Mostanában keletkezett kb. 1000 felvételem. Ezek a neten megtekinthetők. Én is megnézem másokét találomra. Iszonyú mennyiségben élik a feltett képek saját virtuális életüket. Nem egynél sokkal jobbak az enyéim – másokénál gyengébbek. Sokan hasonló képeket gyártanak. Akkor meg minek? – teszem fel a költői kérdést Tücsinek. – Inkább kellene kagylóhéjfaragással foglalkoznom, azt kevesebben művelik.
Megérkezünk a misére. Még eddig nem tűnt fel, mennyire a hátsó fertályt töltik meg a népek. Én is hátul szoktam ülni. (…nem vagyok én méltó…) De hát senki se méltó. A pap meg hogyan érezheti magát, ha űr veszi körül, ahelyett hogy köré gyűlnénk, hiszen azért mentünk oda.
Az olvasmány a gyermek Salamonról szól, aki bölcsességet kér az Úrtól, hogy megszámlálhatatlan sokaságú népét igazságban kormányozhassa. Én azt kérem, hogy személyessé legyen kapcsolatom a Feljebbvalóval. Tán úgy életszagúbb volna őt tükrözni. (…tetteiteket látva dicsérjék a ti mennyei Atyátokat…)
Ide kellene eljutni.
Van erre esély, van erre idő?
Nem tudom, csak azt: Van erre vágyam.
Többször feltűnt a napszövetből készült papi miséző palást festőisége. Szabása, aranysárga szegélye olyan esést ad neki, mint amilyeneket képzőművészeti alkotásokon látni. A vértanúk pirosa pedig igen kontrasztosan válik el a fehérre festett faltól. (Nem tehetek róla, mostanában már mindent ösztönösen fényképtéma szempontjából látok, elemezek.)   
Ma nálunk találkozunk, ha a hóviszonyok lehetővé teszik.
Ezredszer határozom el, hogy át kell alakítanunk étkezési szokásainkat. Most az ételek párosításokra akarok ügyelni, és az egyszerű ételek fogyasztására. Több nyers kellene, kevesebb szénhidrát, könnyebb fehérjék, és kevés só. Több rostos, több gyümölcs, magvak stb. Alig hús.
Ha jól vagyok lakva, könnyen megy az elhatározás, csak amikor megéhezem, akkor jövök zavarba.