Mickey webnaplója

– Márai naplóját olvasom. Az 1950-51-est. Önérzete egyenletes, stílusa is. Ezzel az egyenletes magabiztossággal hol nagyon jó dolgokat ismer fel és vet papírra, hol elég nagy szamárságokat. Bizonyos fokig örömmel szembesülök vele, aki szintén napi ritmusban próbálok valamiről írni.
– Mivel sokat fotózom (tegnap 40 képet hagytam meg, ez kivételesen sok, mert igénybe veszi az érdeklődők türelmét, bár könnyebb rákattintgatni, mint egy-egy képről eldönteni, hogy marad-e, vagy megy a süllyesztőbe, s ha marad, hogyan tegyem olyanná, amelynek karakteres a közlendője), sok más fotós képeit meg szoktam nézni. Nem kell szégyenkeznem a minőség miatt. Néha elcsodálkozom, hogyan lehet silány felvételeket közzétenni, néha meg azon, hogy micsoda páratlan kompozíció olyik kép. Nem ritka az sem, hogy hasonló témát hasonló mód dolgoz fel valaki, mint én.
– Csak határozottan. Főszerkesztőt tegnap ketten győzködtük, hogy egyik e-mail-jében azt kérte, hogy hol hétfő szerda pénteken dolgozzam, hol kedd csütörtökön. Mindketten tévedtünk. Ő azt írta: Hétfő-szerda-péntek, ill. hétfő-szerda. Égnék mint a Reichstag, de mentségemre szolgál, hogy napok óta nem szedem bilobilomat. Csoda, ha gyepes az agyam?
– Ma nem volt kedvem még a könnyű gépet se vinni. Pedig úgy kellene cipelnem, mint más cipeli a mobilját. Úgy bizony, mert aztán csak írhatom, hogy este már sötétben jöttem haza, mely igen ritka alkalom. A Péter-Pál templomot esti kivilágításban szeretném lencsevégre kapni. Ez viszont csak akkor sikerül, ha viszem rabszolgatartómat.
Milyen „riporter” az, aki nem viszi magával a „kapácskáját”? Éves bérlettel nem lehet fényképezni. Talán pénteken magammal cipelem.
– Holnap Éva születésnapja. Isten éltesse Évát!
– Holnap Elvira névnapja. Isten éltesse Elvirát!