Mickey webnaplója

Régen jártam az Óbudai szigeten. Utoljára talán egy szigetfesztivál után. No hiszen. Egy fotóval lehetett volna jellemezni a dúlt állapotokat, melyek szenvedője a természet volt. A kép címe stílusosan: Tájkép csata után lett volna.
Most ahhoz képest gyönyörű állapotokat találtam. Mindenütt csend, már amennyire annak lehet nevezni a madaraktól hangos szigeti ligetet. Alig találkoztam emberrel. Az első egy velem szembe jövő úr, nagy távcsővel a nyakában. Gyanítom, hogy Schmidt Egon lehetett, de ha nem ő, akkor valamelyik ornitológus társa. Aztán sokáig senki. A szigetspiccet egy pár biciklis, apa és fia, közelítette meg, csendesen figyelték a víz játékát, talán kavicsokat dobáltak a Dunába, hogy valami egészen személyeset cselekedjenek. Később egy fűben olvasgató asszonnyal és két párral találkoztam. A játszótéren közben elég sokan összegyűltek. Alaposan elfáradtam két és félórás csavargásom közben.
Szippantottam a jó levegőből, legeltettem a szememet a zöldtermészeten, no meg a földön. Ma nem kerestem pénzt, mégis találtam. Na nem sokat, egy szocialista öt forintost és egy német EU egycentest. Sok pénz heverhet a szigeten, ahol jártak – mi az, hogy jártak – palotát építettek a sziget Hajógyári traktusán. S azóta? Ha csak a fesztivál közönségére gondolok, mennyi fűbe esett érme lehet ott? Ki tudja? No ez csak egy kis numizmatikai kitérő volt.
Én, aki mindig talál valamit, most egy napszemüveget találhattam volna, ha lemegyek érte a gát oldalán az ártéri fák közé. Ott lógott felakasztva egy ágra, s csillogott mindenféle irányból tekintve. Azért is tűnt fel. Mi lehet ennyire csillogó valami az ágak között?
A szigeten járva akaratlanul is az elmúlást találja az ember. Munkáskéz után kiált az a mérhetetlen mennyiségű korhadó fa, melyek a magas vízállások alkalmával fordulnak ki a helyükből, hogy azután elenyésszenek. Néhány célgép segítségével rendet lehetne rakni, s a korhadt törzsekből egy hatalmas tábortüzet rakni, vagy ha megéri, elcipelni egy hőközpontba.
Ebben az állapotában nagyon gazdátlan benyomást kelt a sziget, ami persze ugyanakkor romantikussá is teszi.
Itt-ott azért munka is folyt. Pl. az egyik vízisport-telepen lakkozták, csiszolták a hajókat.