Mászkálgatásaim során egyre gyakrabban a szemembe ötlik egy-egy faágon felejtkezett műanyagzacskó. Lassan már-már azt hihetnők (Elég archaikus voltam?), hogy nemzeti lobogónk a műanyag zacsek. Persze nem az, inkább nemzeti szemetelésünk eredménye. A szél felkapja a pillekönnyű műanyag valamiket, hogy az első akadályon fennakadjanak. Több gondossággal kellene tárolnunk a műanyag stanicliket, hogy elejét vehessük ennek a problémának. Avagy ki hajlandó felmászni egy tízméteres fára, hogy leszedje az ott éktelenkedő szemetet.
Mindezt azért írom, mert ma is megvolt az órás séta. Tücsi nagy terveket sző. Rendbe akarja hozni a konyháját, lecserélni valamennyi húszéves vackot, s a burkolást is kőlapra cserélni.
Ám régóta nézeget a környéken eladó kislakásokat is, melyekből egyet megmutatott az interneten. Kb. 11 millára tartják (mely összegnek töredékével rendelkezünk). A lényeg: előbb-utóbb leválnánk a fiatalokról, s lehetnénk ott öregesen. Bár még előbb a fiataloknak kellene ott lakniuk: hogy zavartalan körülmények között alakíthassák ki saját életközösségüket.
Mindezek részletkérdések. Mondom feleségnek délben: Menjünk el, s keressük meg, melyik lakásról van szó? Megnéztük. Vittem a fényképezőt is, de nem volt ínyemre leemelni a vállamról. Hosszas keresés után ráakadtunk a garzonlakásra. Kívülről láttuk csak. Egy lepukkant játszótér mögött kis zártkert, egy nagy szoba, konyha, mellékhelyiségek. Teljesen felújított, tényleg jól néz ki fotókon az enteriőr. A buszmegálló húsz méter, az orvosi rendelő 150 m. A lakás – az eddigiekből is kiderülhetett – a földszinten van. Ablakain rácsok, mint a sitten. Mire megtaláltuk, megnéztük, eltelt az egy óra.
Ma tehát nem fotóztam, de ez nem baj. Féken kell tartanom megörökítési mániámat, ráadásul nem láttam út közben semmiféle figyelemre méltó témát.
Lent a kertünkben virágzik a krókusz, meleg van. Ma kiraktam a balkonra a lépcsőházban áttelelt muskátlikat. Hétágra süt a nap, elővettem a fehér vászonnadrágot, s ebben a könnyített szerelésben tettem meg a lakótelepen belüli rendhagyó sétát.
Ezúttal Tücsivel.
2010.03.20. 14:40 emmausz
Körülnéztünk
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr655168850
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek