Mickey webnaplója

A nyuggert reggel hamar kiveti az ágy magából. Különösen akkor ébred idő előtt, amikor tudja, hogy nem kell időben felkelnie. Négykor még ciki kikelni az ágyból, ha másért nem, mert felébresztem a társamat is magammal rántva az álmatlan hánykolódásba.
Öt után a felkelést már indokolni lehet.
Be kell készíteni a napi drogokat a három, erre a célra kinevezett tartóba. Ha szükséges, fel is kell tölteni a készleteket. Aztán egy jó kávé, mellé a 6 tabletta.
De ha már így belejöttem az ébrenlétbe, akkor ideje reggelizni is. Ez elég visszafogott valami. Öt-hatfelé szeletelt zsemlekorongocskára rakott baromfi-párizsi, egy-két cikk erős paprikás macisajt. Eddig késő délelőtt vagy koradélután indultam portyára. Most viszont felfigyeltem a meteorológia újabb fenyegetésére: „erős napon akár 27 fok is”. Akkor viszont jobb reggel kutyagolni (ha már szamaragolni, tevegelni, vagy – Uram bocsá’ – lovagolni, nem adatik meg), mint a pörkölő napsütésben.
Nos.
Már minálunk, babám, már minálunk, babám, az jött a szokásba:
Levisszük a kacatot, levisszük a kacatot a szemetes kukába.
Kézbe kapunk egyet, a kikészített csomagokból, oszt
levisszük a garázsba, (vagy rögtön a kukába?) kettészelektálva.
Magyarán.
Ahányszor csak lemegyünk, mindig szállítunk is valamit a közeli lomtalanítás miatt a garázsba. Onnan fogjuk a sarokra kilökni a feleslegességeket.
Nem szívesen dobok el mindent. Pl. a lebontott kéttálcás rm mosogatónak nincs baja. A nemrég feltett WC-tartálynak felszerelésestül szintén nincs baja. De a Gorenje négylángos elektromos tűzhely is dolgozik még. Mondanám, hogy ingyen elvihető, de hiszen a lomtalanításkor (14-én) is ingyen viszik el. Az a különbség, hogy az eredeti funkciójukban használható valamiket kár volna szemétként kezelni. Hátha valakinek éppen ezekre van szüksége. Az elaggott hűtőszekrényről nem mondom ezt. Jobb eltakarítani, mert sok áramot fogyaszt, ámbár az is dolgozik még, hűt rendesen. Nos mindegy.
Innen letakarítjuk a dolgokat, aztán lesz, ami lesz.       
Ma egy szekrényt vittem le, 3 zsákocska szemét társaságában, de össze van készítve néhány bútorlap, képkeret és egy kiszolgált edényszárító (rozsdás). Délután ezeket cipelem le.
Reggel megtettem az egészségügyi köreimet. Az árvíz látható jeleit fotóztam a Rómain.
Nem fotóztam viszont két sportolót.
Az egyik egy öreglegény, fehér zokniban és elegáns tornacipőben, adidas dresszben, tehát úgy, ahogy köll, igen sportosan öltözve tolta az enyhe lejtőn felfelé hegyi-biciklijét. Megmosolyogtam magamban. A dekoráció még eredeti, de a tartalom már takarékra állítva.
Másikuk, egy öregasszony, joggingban „futott” kb. olyan tempóban, amilyenben én sétáltam. Abból ismertem fel, hogy fut, hogy karjait könyökben meghajlítva riszálta, amint a futók szokták. Csak hát szuflával már nem bírta szegény.
Nem lett volna egyszerűbb, ha ő is sétál?
Érdemes felismerni azt a pillanatot, amikor le kell tenni a cigarettát, vagy
Abba kell hagyni a kerékpározást vagy
a kocogást.
Egyszer tán a gyaloglást, sétálást is.
Kinek mit, mikor …
Mindenki maga tudja.