Mickey webnaplója

Nem tudom, láttátok-e a Halál 50 órája c. filmet? Az Ardennekben folyik a tankcsata, nem is egy, hanem csaták sorozata. A general headquarters, a főhadiszállás keresztbe-kasba teli van letekercselt telefondrótokkal. Időnként taktikáznak, időnként támadnak, időnként újabb fenyegetés elé néznek a szereplők. Minden változik, minden romokban hever, minden olyan, mint minden csatatér: Kaotikus és kiábrándító.
Nos nálunk is hetek óta tart az invázió. A mesterek adják egymásnak a kilincset, sokszor nincsenek egymással összhangban. Egymás igényei süket fülekre találnak, de azért előbb-utóbb mindennek a helyére kell kerülnie.
Nem sorolom a menet közben előadódott gubancokat, melyek miatt taktikai változtatásokra került sor.
A helyzet forró.
Kint 32 fok,
bent négy ventilátor zümmög,
időnként felbőg az ütőfúró,
a romok fölött száll a por,
s drótok tengere gubancolódik a padlón.
Mi meg jelen vagyunk az összezsúfolt bútorok között dolgozva, lébecolva, várva, hogy véget érjen ez a kaotikus állapot.   
Az asztalosok és a vizesek, továbbá a burkoló elmentek, a villanyszerelő megörökölte a terepet, és magányos csatát vív a huzalokkal, melyeket el kellene rejtenie, s ami nem is olyan egyszerű a vasbeton épületben. A festés félig-meddig kész. Én a konyhát varázsoltam, Elvi és Mica holnap az előszobát tervezi megfesteni. Hétfőn lomtalanítás.
Tovább is van. Mondjam még?       
Jön a parkettázás is valamikor.
Most nincs séta, legfeljebb a szemetes zsákokkal, a lomtalanításra előkészített vacakokkal. Nincs fotózás sem, hiszen nem mozdulok a helyemről.
Van viszont várakozás, közben az ölemben egy rakat ánégyes. Készítem elő a digitalizálandó folyóiratszámokat. Ezen tudok most munkálkodni.
Mivel hőségriadót rendeltek el, óvakodunk is a napon tartózkodástól.
Nagy szerencse, ha ma sikerül beüzemelni a konyhába beépített masinákat.
Most beugrott a szobába T, de nem bort hozott, hanem port a papucsán.
Sebaj, a porszívózás véget nem érően folytatódik rövid megszakításokkal. Vigyáznunk kell, mert a betonpor kikezdi a csapágyakat. És sokba van az új gép. Inkább hát partvis és szemétlapát, ami vég nélkül tölti a szemetes zsákokat.
A halál 50 órája talán azért kapta sajátos címét, mert egy több mint két napig tartó ütközetet látunk közelről.
A mi harcunk hosszabb, ha nem is olyan véres.
Mindenesetre köze van a halálhoz. Ugyanis a remény hal meg utolsónak,
és mi reménykedünk.