Mickey webnaplója

Minden misében az evangéliumbeli százados szavait ismételgetjük áldozás előtt, aki arra kérte Jézust, hogy távgyógyításban részesítse szolgáját. E szavakat mondjuk: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem.”
Máig megdolgoztat ez a mondat.
1. Mire idáig érünk a misén, túl vagyunk a közgyónáson Isten irgalmát kérve, túl az Uram, irgalmazz, Krisztus kegyelmezz imán, túl a miatyánk bocsánatot kérő szavain, és túl az Agnus Dei-n, amikor is még egyszer azt kérjük, hogy irgalmazzon és adjon nekünk békét Krisztus. Így érkezünk az áldozáshoz, amikor újra csak azt ismerjük be, hogy még mindig nem vagyunk méltók. Miként a százados sem volt méltó.
2. De mi nem pogány századosok vagyunk, hanem megkeresztelt Krisztus-követők, keresztények, akiket Krisztus barátainak nevez. Ez igaz. De az is igaz, hogy Júdást is barátjának mondja, még akkor is, amikor dorongokkal felfegyverzett emberekkel érkezik a Mester elfogására. „Barátom, mi végre jöttél?” – hangzik Jézus kérdése.
3. Persze, noha mi Krisztus barátainak számítunk, mégis megeshet, hogy a százados hite erősebb volt, mint a miénk. Pogány létére teljes meggyőződéssel állította: csak egy szót szólj, és meggyógyul az én szolgám. Miféle találkozása volt a Mesterrel, hogy szemtől szemben látva őt e szavak tolultak fel belőle!
4. Mi is minden misén találkozunk Vele. El odáig, hogy testamentumának megfelelően vesszük az ő testét, olykor isszuk az ő vérét.
De vajon létrejön-e ez a mindennél intenzívebb jelenlét és a kapcsolódás az istenember és közöttünk, hívők között? Ha igen, akkor eredményes lehet a kérés: Csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem.
5. Miért pont a lelkem? Miért nem a testem, miért nem egész emberségem? – ellenkezhetne valaki. Erre csak azt tudom mondani: Amikor Jézusnak a szemére vetik: Miért mondja a bénának, hogy „megbocsáttattak a bűneid”, akkor a Mester így vélekedik: „Ugyan, mi könnyebb: azt mondani, bocsánatot nyertek bűneid, vagy azt mondani: Kelj fel és járj?”
Na ez már végképp bonyolult. Mi köze van a bűnnek a betegséghez, a léleknek a bénasághoz?  Látszólag semmi. Ám a legtöbb kóros testi elváltozásról kimutatható, hogy lelki alapjai vannak. (A bűn a lélek torz működése, az Élettel való szembefordulása, az Élet, a Teremtő beteges elutasítása.)
Ebből következik, hogy jól tesszük, ha lelkünk gyógyítását kérjük, mert életre való lélekhez életre készülő test tartozik. Akkor is, ha ez valóságos egészségben, és akkor is, ha betegségünk keresztjének elfogadásában erősít meg.      
Így hát jól tesszük, ha nagy hittel kérjük lelkünk gyógyítását.