Mickey webnaplója

Íme, egy ima, amit minden gyűlés végén elmondanak az anonim alkoholisták (AA) megfogva egymás kezét, mint a láncszemek. Ez a felekezeteken kívül álló ima sokuknak békét ad:
„Uram! Add meg a NYUGALMAT, hogy elfogadjam azt, amit nem tudok megváltoztatni, a BÁTORSÁGOT, hogy megváltoztassam azt, amit tudok, s a BÖLCSESSÉGET, hogy felismerjem a kettő közötti különbséget!"
Nemrég írtam az emberek különféle szenvedélyeikről, akik ugyanúgy klubokba tömörülhetnének, mint az alkoholisták. Emlékeztetőül sorolom az ott rögzítetteket:
Én XY (obesitasban, PC-játékoktól, kóros mértékű tévézéstől, helytelen táplálkozási szokásoktól, dohánytól, kártyázástól, lóversenyezéstől, nyerőgépektől, szexmániától, drogoktól, esztelen pazarlástól, hiúságtól, nagyzási hóborttól, gőgtől, valamint monomániában, anorexiában, megalomániában, pénzsóvárságban stb.) szenvedő beteg ember beismerem tehetetlenségemet, s hiszem, hogy Isten helyreállíthatja egészségemet.
Nos mi mind kezet foghatnánk és elmondhatnánk a felekezetekhez nem köthető (ökumenikus) imát:
„Uram! Add meg a NYUGALMAT, hogy elfogadjam azt, amit nem tudok megváltoztatni, a BÁTORSÁGOT, hogy megváltoztassam azt, amit tudok, s a BÖLCSESSÉGET, hogy felismerjem a kettő közötti különbséget!"
Most hogy ismét elolvastad, gondolom, már egyszer s mindenkorra meg is jegyezted ezt az égiekhez intézett sóhajt.