Mickey webnaplója

Néha megkérdezi valaki, jól vagyok-e? Hogyne volnék, csak meg ne fázzak, mert ki tudja, hogy egy megfázás elleni sokadik drog hogyan hat a meglévőkkel együtt. Mi mivel kombinálható és mivel nem.
Tehát jól vagyok.
Persze a frontok. Persze, persze.
A korombéli másképp reagál a frontra is, mint a gyerek.
Ma már normális, hogy reggel bekapom a hat, délben a két, este a négyféle pirulát.
Abszurd, amit naponta a tévében látok. Árvíz miatt összedőlt házak hol ebben, hol abban a megyében. Aki a puszta életét menti, vajon be tudja-e kapni a kredencre kikészített piruláit? Vagy mit csinál?
Normális, hogy reggel misére megyek. Közben dörög az ég, és esik is. De csak módjával.
Abszurd, hogy közben Somogyban és Fejér megyében hatalmas felhőszakadás teszi tönkre az utakat, házakat, hidakat emberek teljes megélhetését.
Normális, hogy tegnap egy négy fiókos elemes szekrényt, ma egy hasábszerű cipős szekrényt csavarok össze a hiányos leírás alapján. Ezek idáig a pincében várták „lapraszerelve”, hogy ráérjek én vagy bárki más.
Ráértem.
Abszurd, hogy ezzel párhuzamosan tömegeknek úszik el minden bútoruk, berendezési tárgyuk, ha ugyan nem dőlnek rájuk a leroskadó falak.
Normális, hogy nézzük időnként a foci világbajnokságot.
Abszurd, hogy közben hol meghalunk a hőségtől, hol meg mindent becsukunk, mert akkora hőmérsékletkülönbségek jellemzik az időjárást idén.
Normális, hogy gyorsan bekapom ebédemet, mert a hűtő és fagyasztó egyelőre lehetővé teszi a változatos étkezést.      
Abszurd hallani arról, hogy a vetések víz alatt állnak, a méhek pusztulnak, a jég elveri a gyümölcskezdeményeket, a gazdák ezerszámra mennek tönkre.
Normális, hogy a kormány megígéri, hogy nem hagyja magukra a károsultakat.
Abszurd az ország adósságállományának a mértéke, s a bankok taktikázása, amellyel megpróbálnak kimaradni a közteherviselésből.
Normális, hogy megígértem magamnak, mindennap írok egy posztot.
Abszurd, hogy oly ritkán emlékezem meg azokról ezekben az anyagokban, akik elszenvedik a fenti kataklizmákat. Azért a mai anyag sejtetni engedi, hogy szemem sarka rájuk figyel, gondolataim náluk időzik gyakran, a Gondviseléstől várom a rajtuk való segítést bölcsessége szerint, miközben korábban és a jövőben sem maradok/unk érzéketlenek, amikor gyűjtést szerveznek érdekükben.