Mickey webnaplója

MS mesternek van egy világhírű képe: A vizitáció.
A kép témája: Mária látogatása Erzsébetnél. Az érett kompozíció élénk színű ruhájú hölgyeket mutat tájban ábrázolva. Az alakok enyhe kontraposztban állnak. Egyike a kedvenc képeimnek, noha nem képzelem, hogy a valóságban is így nézett ki Zakariás felesége, az élemedett Erzsébet, akinek a Máriát szólító szavai bekerültek az üdvözlégybe: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.”
Reggel miséről hazajőve nekiláttam kiimádkozni szorult helyzetéből a redőnyünket, és sikerült. Az történt ugyanis, hogy tegnap sötét este, minden redőnyt felhúztam, hogy a friss levegő áramlását lehetővé tegyem. Így a nappali szobában is. Csakhogy a már korábban felhúzott redőnyt akartam itt felhúzni, mire az ijedtében körbeszaladt a tokjában vagy háromszor. Ma visszakínlódtam a tok résén benyúlva a tekercset körbe-körbe mozgatva. Hát nagy nehezen, de sikerült a művelet. Hogy még egyszer elő ne fordulhasson a malőr, pillanatragasztóval két dugót illesztettem az alsó lécre. Csak nem fogja berántani dugóstul a gurtni (lapos heveder) a lamellákat (lemezek).
Nekifogtam a 16. Távlatok anyagának. A játékok mibenlétéről elmélkedik az egyik tanulmány. Kedvenc témáim egyike a játék, mely nevel, mely az örök jelenben zajlik (belefeledkezés), mely szabályok kialakítására és megtartására ösztönöz, mely kapcsolatot épít, mely elmélyedésnek a helye, mely gyakran örömmel, kacagással is jár.
Hadd idézzek ide egyetlen játékot, melyet nyúlhús néven játszottunk gyermekeinkkel, s melyet s.-re pacsi néven játszottunk mi magunk gyermekként egy generációval korábban. 
Ha valaki nem ismerné, vannak szabályai: A játékosok közül egy önként jelentkező a térdemre tett párnába temeti arcát, a többiek körülötte állnak. Valaki az ülepére csap. Ki kell találnia, hogy ki volt az. Ha nem sikerül, a jelenet megismétlődik. Ha jól válaszol, cserélnek.
Emlékezetem szerint a játék egyik hatalmas lehetősége az volt, hogy a felnőttek tiszteletét átmenetileg felfüggesztette. Ha velünk játszottak rokon felnőttek, kihasználtuk ezt, és „hatalmasakat” próbáltunk ütni az alfelükre, általános derültséget keltve, és élvezve ezt az alkalmi szabadságot. Persze egymást se kíméltük, legalábbis nem mindig. Jókat nevettünk a felnőttek megjátszott szenvedésén, s azon is, ha nem sikerült kitalálnia az „áldozat”-nak, hogy ki ütötte meg.
Ma megint kánikula van. Rájöttem, hogy egy kis szél is fúj, és jobban járok, ha kereszthuzatot csinálok, mintha bezárok mindent és kicsit hűvösebb, de áporodott levegőt szívok egész nap. Ráadásul olcsóbb, mert a légjárás nem fogyszt áramot és nem is zúg naphosszat.
Működik a dolog.