Mickey webnaplója

Ebben a dög melegben befejeztem Turgenyev Apák és fiúk c. klasszikus regényének olvasását. Megjelöltem benne egy lírai részt (ma biztos nyálasnak mondják), mely arról szól, hogyan élik meg az idősek a gyerekek kirepülését, elrepülését. Idézem:
„…mikor a két öreg magára maradt a házban, mely mintha hirtelen összezsugorodott és megöregedett volna: Vaszilij Ivanovics pár pillanatig még legénykedve integetett zsebkendőjével a feljárón, aztán leereszkedett egy székre, s fejét a mellére ejtette. – Elhagyott minket, elhagyott – mormolta –, elhagyott; unta magát a társaságunkban. Egyedül maradtunk; mint az ujjam, olyan egyedül – ismételte néhányszor, s mindannyiszor kinyújtotta a kezét kiegyenesített mutatóujjával. Akkor Arina Vlaszjevna odament hozzá, és ősz fejét férje ősz fejére hajtva így szólt: – Mit tehetünk, Vaszja? A fiú testünk levágott darabja. Olyan, mint a sólyom: kedve kerekedik, s ide repül, kedve kerekedik, s elszáll innen; mi pedig ketten kuksolunk egymás mellett, mint a gomba a faodúban, és nem mozdulunk a helyünkről. Csakhogy én változatlan maradok neked mindörökre és te is változatlan maradsz nekem.
Vaszilij Ivanovics levette az arcáról a kezét, s olyan erősen megölelte feleségét, kedves életpárját, ahogyan fiatal korában sem ölelte meg soha: párja megvigasztalta bánatában.”    
(Persze lehet is lírai, hiszen Áprily Lajos műfordította.)
***
Mivel rekkenő a hőség, megnéztem a Czuczorban. Hát nem új ez a rekkenés. REKKENŐ, (rek-k-en-ő) mn. tt. rekkenő-t. 1) Duguló, szoruló, záródó, pl. cső, csatorna, torok. 2) Mondjuk igen nagy melegről, melyet az égető nyári nap sugarai okoznak. Rekkenő meleg, rekkenő hőség. Minthogy ezen jelentésénél fogva az égés, égetés alapfogalma rejlik benne: innen gyöke rěk azon rök gyökü szókhoz rokonítható, melyek szintén tűzre, égésre vonatkoznak. V. ö. RĚG, RŐK.
Csakugyan beszorult térségünkbe ez a kánikula, ez a rekkenő hőség.
Akkor mára ennyi.