Mickey webnaplója

Álmomban egy városszéli helyre keveredtem vendégségbe. Elég lepusztult volt a vidék, és elég lepukkant a ház is, ahol vendégül láttak. Egy asszonyka, egy rozoga fickó és egy kisgyerek alkotott családot, és én voltam a vendég.
Történt, hogy mentem volna már elfele tőlük, és siettem volna, nehogy lekéssem az utolsó villamost. Ám nem találtam a drága fényképezőgépemet.
Persze nekik nem volt sürgős az én elmenetelem, alig is figyeltek rám, hogy mit beszélek, mit keresek. Végül nyomatékosan a tudtukra adtam, hogy én innen addig el nem megyek, amíg meg nem keresik a masinámat. Próbáltak vitatkozni, de nem hagytam magamat. Azt mondtam, ettől kezdve meg se szólalok addig, amíg elő nem kerül a gépem. Egy darabig csend volt, majd …
… kinyitottam a szememet, és tekintetem azonnal ráesett a gépre. Ott gubbasztott a számítógép tetején. Csakugyan nem szóltam egy szót se, amíg elő nem került az a nyavalyás gép.
Sőt, még utána se szóltam. A másik oldalamra fordultam, és megkönnyebbülve aludtam tovább.