Tegnapról mára virradóra alig aludtam valamicskét. Úgy dobolt-kalapált a szívem, majd kiugrott a helyéről. Egy szóval nem hagyott aludni, s ez – elhihetitek – nyugtalanított. Kiesett a ritmusom, szinusz helyett koszinusz görbét mutatna az EKG?
Éjjel már képzeletben állítottam össze a csomagot arra az esetre, ha kórházba kényszerülnék. Fogkefe, fésű borotva, szappan, törölköző, eü-kártya, gyógyszereim, előző zárójelentésem, pizsama, alsóneműk, személyi ig., telefonszámok, telefonáláshoz aprópénz, mindenféle célokra papírok gurigában, füzetben, toll, papír zsebkendő, szalvéta, evőeszközök, tányér és bögre. Kihagytam valamit?
Hajnalig forgolódtam, s vártam, hogy fejbe verjen valamiféle alvás, eszméletvesztés.
Közben volt időm elgondolni, hogy vajon mi okozhatta a szapora szívverést.
– a rengeteg tökmag, melyekkel elszórakoztam órákig
– a nyelet Unicum, melyet szinte mindennap bekapok bármikor
– a nyelet Jägermeister, amelyet csak kivételes alkalmakkor kapok be
– a kettő esszenciáinak kölcsönhatása a sokféle gyógyszer vegyszereivel
– a korábbról maradt leves elpusztítása
– a beleaprított piszokerős paprikás felvágott
– a külön megevett  plusz felvágott ugyanebből a fajtából
– a korábbról maradt rizses csirkemell elfogyasztása
– az esti gyógyszerek bevételének elmulasztása (nem mulasztottam el)
– az a vastag felhő, melyből egy centit sem láttunk a sötétben
– mindezek együtt?
Nem jöttem rá.
Ám reggel kötelességszerűen bekaptam az előírt újabb pirulákat, és megkönnyebbültem – tőlük-e vagy a legkisebb helyiségünkben?
Nem tudom.
Mindenesetre reggel azt mondtam Tücsinek: Most úgy érzem magam, mint a fogorvoshoz készülő fogfájós.
Mintha szűnőben volnának a tünetek.
El ne kiabáljam, mintha … tényeg.
Valaki meg tudná mondani, hogy meddig?
Mindenesetre holnapután rendel szabiról visszaérkező orvosunk. Lejelentkezem nála.
De hogy valami jót is írjak: Pár napja a feketeözvegy névre hallgató játékban 91-re szorítottam le a kirakás lépéseit. Kb. két éve tartotta magát az egyszer elért 92 lépés.
:-)))