Mickey webnaplója

Tegnap – a vártanú Edith Stein napján – alig volt rajtam a piros ing, ezért ma reggel megint felvettem.
Lássatok csodát, ma megint vértanúra emlékezik az egyház – Szent Lőrinc napja van.
Nem tudom, holnap kinek lesz a napja, mindenesetre inget cserélek.
Reggel még hűvösben megtettem a 10 000 lépést. Nem számoltam le ugyan darabra, de olyan párásságot tapasztaltam, amit fényképezőgéppel a kezemben kívántam meggusztálni. Készítettem egy sorozatot a környékünkön.
Nem lepne meg, ha kiderülne, a szigetfesztivál miatt az éjjel vegyszeres szúnyogirtást végeztek, innen a fura szagú köd.
Lementem a Dunához is.
Ott a magas vízállás következtében az ártér fái szügyig vízben állnak. Egy vastagtörzsű fát lefotóztam ellenfényben, és elég prózai címet adtam neki. Legalább a Nimfa vagy a Sellő cím dukált volna neki, esetleg Gárdonyi után szabadon: Vastagderekú Kocsis Gáspárné.
Később a víztől dagadt patakunkban három réce úszkált. Ennek a képnek a címét a gyerekdal ihlette (A part alatt, a part alatt…).
Az uborkaszezon folytatódik.
Apropó, uborkaszezon.
Ágoston (6 éves) ismeri az újságírói szlenget.
Elmagyarázta, hogy nyáron, amikor az uborka érik, mindenki szabadságon van, alig történik valami. Ezt nevezik uborkaszezonnak.
Magam jócskán beleharaptam az idén elvégzendő munkáimba. Kb. kész vagyok.
Az esküvő részletei elrendezve, a létszám már nem nagyon fog változni, a meghívók kimentek, a válaszok beérkeztek.
Nagy a csönd.
Zsuzsáék már hazamentek, Éváék valamikor a jövő héten érkeznek. 
Csakugyan uborkaszezon kezdődött.
Lévay Mikes-verse nyomán vésem ide témazárásul:
Egyedül hallgatom gépem mormolását,
asztal lapján heverő gépem zúgását –
Egyedül, egyedül
A nyuggerek közül
Nagy nyugalomságban.