Nekem a fotózás kiegészítő sport. Amit nem tudok megírni, megpróbálom képben elmondani. Mivel festői kézügyességem jó, ha átlagos, kapóra jön a láttatás számomra hozzáférhető eszköze a digitális fényképezőgép.
Nekem a fotózás olyan is, mint a népdalokra jellemző zsánerkép. A koma lát valamit, azt elénekli, és hozzáteszi mélyebb mondandóját. Bevillan egy ilyen:
Érik a szőlő, hajlik a vessző,
bodor a levele.
Egy szegény legény szántani menne,
de nincsen kenyere.
Nekem a fotózás azután olyan is, mint a műugrónak a trambulin.
Megfeszül rajta és összpontosít. Hozzásegíti ahhoz, hogy harmonikus ugrást mutasson be.
Ma az alkony újabb felhőrajzolatokkal kápráztatott el, s késztetett arra, hogy megörökítsem.
Tücsi meg arra kért, hogy fotózzam le abban a szerkóban, melyet az esküvőn viselt.
Talán szerénytelenség volna többet írnom a saját műhelytitkaimról akkor, amikor Mica feltette a Hollókőről elstartoló kirándulásaik során készült szép képeket. Inkább azokban gyönyörködjetek.
http://picasaweb.google.com/114434531937774543479/HollokoNaszut#
Tres romantiques!
2010.09.12. 20:09 emmausz
Katalizátor
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr955169074
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek