Amikor az orvos arra ítélt, hogy sétáljak naponta egy órácskát, egyben törekedett értésemre adni, hogy legjobban teszem, ha beszerzek egy kutyát. Az majd levisz engem mindennap.
Próbáltam megemészteni a gondolatot, de nem sikerült. Hiába mondtam magamnak, miért kell ahhoz egy kutya, hogy lemenjek? Úgy tekintem, mintha itt volna mellettem, és a dolog el van intézve.
Ám a valóság rácáfolt elképzelésemre.
A kutya nem volt jelen, én meg feledtem a séta kötelezőségét.
Kutyát mégse vettem, mert nem fogom kínozni az emeleti lakás börtönében a mozgásigénnyel megáldott, megvert élőlényt. Valaminek azonban történnie kellett ahhoz, hogy rendszeresen járjak egyet a környéken.
Arra jöttem rá, hogy számos érdekes és/vagy szép benyomás ér jártomban-keltemben. Ezek érdemesek (volnának) arra, hogy megörökítsem őket a magam és mások gyönyörűségére.
Heuréka!
Megvan a megoldás: Veszek, viszek magammal fényképezőgépet, és ő lesz ez én „kutyám”, akit sétálni viszek. Ha megakad a szemem valamiféle esztétikus jelenségen, megállok, megpróbálok egy gyönyörű felvételt készíteni róla, és magammal hozom. Itthon aztán feldolgozom a Picasa program segítségével, és albumokba rendezem őket a selejtezés után (a gyengéket kíméletlenül eldobom).
A maradékon viszont elég gyakran legeltetem a szememet.
Részben szép emlékek ezek,
részben önmagukban is szép fotók,
részben – és nem titkoltan – mintegy tanúságtételem arról, hogy Isten világa szép, és a képdokumentumok képesek visszatükrözni annak szépségét, Aki létrehozta őket.
Persze vannak egyéb képeim is: pl. szociofotók,
melyek lelkiismeret-vizsgálatra késztetnek.
Melyek felkiáltójelek,
melyek égbekiáltó rendellenességekre kívánják felhívni a figyelmet.
Persze ez a kevesebb.
Vannak aztán olyanfajta láttató képek, melyek egy része az általam felkeresett helyeket mutatják meg valamiért, és vannak természeti jelenségeket és azok következményeit megmutató képek. (Viharok pusztítása, hatalmas esők következményei, áradások, erózió stb.)
Mindezt azért írom le, hogy a hasonló cipőben (szandálban) járókat buzdítsam: Nemcsak kutyát lehet sétáltatni, hanem fényképezőgépet is lehet lóbálni.
És ahogy a kutyával meg-megáll az ember, hogy amaz megjelölje a territóriumát,
a fotózás miatt én is gyakorta megállok, részben megtalálni a kedvező témát és pozíciót, részben a gépet beállítani, hogy szép felvétel készüljön.
Tehát hallgassatok rám:
Fotózzatok!
2010.09.16. 10:54 emmausz
Fotózzatok!
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr325169078
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek