Mickey webnaplója

Vannak a kerületnek még zöld foltjai. Nem teljesen terra incognita területek ezek, de valamiért még amolyan senkiföldjei. Az oroszok rég hazamentek a területről, a MÁV iparvágányai okafogyottan rozsdásodnak és kanyarognak zöld réteken által, másutt juhok legelnek átmenetileg, megint máshol a még feltáratlan római kori városmaradvány vár gazdag mecénásokra, akik egykor az ásatásokat megfinanszírozzák.
Biztos, hogy az önkormányzat tulajdonai ezek a földek, de egyelőre nem fejlesztik őket.
Mert aki építkezni kíván, annak engedélyt kell kérni a Múzeumoktól és a szükséges mértékű kutatásokat tűrni, dotálni.
Macerás a beépítésük, mert fel kellene szedni a síneket, kinek? Kié a Diósgyőrben 1976-ban legyártott, ide lerakott sínpár? (Hol van már a síngyártás?)
Nem folytatom.
Kitaposott gyalogút kanyarog bozótosokban, árkok mentén és az iparvágány mellett.    
Több helyütt nagymennyiségű, lomtalanításkor kidobott fát találtam felhalmozva. Mellettük eső ellen tákolt hajléktalan-„hajlék”-ok.
Ember sehol, az indiánnyár melege szárít egy kimosott, fregolira terített pulóvert. Fotózhatnék, de minek?
A kép barikádra emlékeztető összevisszaságot mutatna.
A felhalmozott lécek, faanyagok szemmel láthatólag a kalyibák téliesítését hivatottak biztosítani.  Két halmot hagyok el. Mindkét fahalmot kutya őrzi. Szerencsére láncon.
Azért kikerülöm a territóriumukat. A sínek alá krampácsolt zúzalékon, meg a vasbeton-„talpfá”-kon folytatom a kerülettel való ismerkedésemet, ezen az általam még be nem járt területen.
Egyetlen állatfaj mutatkozik, az viszont nagy számban.
Gyíkok.
Csak „fürgegyíkok” lehetnek, mert olyan tempósan vetik fel magukat, és menekülnek kígyózva, ugrálva, villámgyorsan eltűnve a szemem elől. (Pedig ha tudnák, hogy nem szeretem a gyíkhúst.)
Kiérek a betonútra.
Két kétes alak közeledik. Kezükben fekete szemetes-zsák. Vagy környezetbarátok, akik az eldobált plasztikpalackokat, dobozokat miegymást gyömöszölték zsákba, vagy éppen ellenkezőleg: Keresik azt a helyet, ahol egy óvatlan pillanatban büntetlenül megszabadulhatnak a magukkal hozott szeméttől. Nem tudom eldönteni, melyik foglalkozást űzik, de mivel az ártatlanság vélelme őket is megilleti, úgy döntök: környezetvédők.
Itthon gyászos eseményről tudósít a Hírtévé.
Meghalt Ulbrich András, aki Szabó Feri könyvbemutatóján rendszeresen szavalt.
65 volt.