Elindultam gyalog nyugati irányban. Jó háromnegyed órát fotóztam, gyalogoltam.
Majd kb. tíz percre megpihentem.
Ezek után elindultam nyugati irányban, hogy mielőbb hazaérjek.
Nem.
Nem őrültem meg.
Ha már a postáig eljutottam csekkeket feladni, folytattam utamat Aquincumból a hegyek irányába. Az óbudai vasútmegállónál aztán vonatra szálltam. Pihentem kb. 10 percet, majd Újpesten leszálltam, és a hídon nyugat felé haladva hazaértem. Közben nagyokat szippantottam a levegőből – lenge ellenszélben.
Megint egy kissé elhanyagolt területeket kóboroltam be. Samu írja kommentjében, hogy az ilyen kicsit veszélyes.
Igaza van.
Mégis idekívánkozik néhány megjegyzésem.
Egyedül kóborolni kihalt területeken óvatosságot igényel, és sokszor még az is kevés.
De, mint válaszoltam neki, fényes nappal a nyílt utcán is leüthetnek hátulról egy sörösüveggel.
Ahol csak én vagyok, ki támadna meg? Senki, mert csak én vagyok ott. Hogy előbukkanhat lesből valaki? Hát elég ostobaság volna olyan helyen naphosszat kuksolni, ahol a madár se jár. Esélye nincs rá, hogy valakit megtámadjon. Igaz, hogy a megtámadottnak sincs sok esélye a menekülésre. De az is lehet, hogy akivel találkozom, jobban tart tőlem, mint én tőle.
Tegnap pl. a parton ketten pecáztak. Néztek rám felfelé. Lehet, hogy halőrnek gondoltak. Majd egy magányos középkorú nő mellett haladtam el. Egy kikötőbakon üldögélt. Mereven a vizet nézte, kerülve a tekintetemet. A Graphisoftnál néhányan sétálgattak ebédszünetben. Egy hivatalnok az emeleti erkély rácsának dőlve cigizett. A kerítés hűvösében két udvari segédmunkás üldögélt. Sokkal több emberrel nem találkoztam útközben.     
A Graphisoft épületei egyebekben arányosak, korszerűek és kellemesek a szemnek. Ugyanolyan stílusban lakóházak is készültek a közeli telkeken. Meglehet, hogy a górék lakják őket. Elegánsak és luxusjellegűek. Persze (máshogy) szépek a régi épületek, melyeknek megint csak megvan a saját stílusuk. Többüket helyrehozták, ápoltak és kulturáltak. Érdemes tehát a szigettel szembeni, óbudai oldalon sétálgatni.
Csak remélem, hogy a rozzant, ebek harmincadjára került, pusztulásra ítélt,  (ma úgy mondják: „lepukkant”) épületeket eldózerolják, hogy ne rontsák az összképet.
Nos, ennyit a mai (18 fotó) és a tegnapi (13 fotó) mászkálásomról.