Mai képeim (4) zárják az új mappa-albumot. Holnap újat kezdek Tanúim vagytok
Egy érdekes adalék a tegnapi felvételdömpinghez. Megtaláltam a neten a lócitromszerű (egyebekben ehetetlen) termésű fa rendes nevét (Narancseperfa) és a fa történetét. Egyszer, egy télen a Margit-szigetet két és fél méteres jégtáblák zúzták. A legtöbb fa tönkrement. Ez az általam összevissza fényképezett fa tanúskodik róla megroggyant állapotában és törzsének sérüléseivel. Ettől kapta címét, könyöklő, és két kép, mely arról szól, hogy szobrászok megirigyelhetnék, amit a természet művelt. E sorsűzte fa látványa lám, engem is megihletett: körbefényképeztem.
* * *
Naplófunkciók
Ma egy nagyon találó megfogalmazásra bukkantam munka közben. Philippe Lejeune szerint a naplók funkciói (és hadd terjesszem ki korunk netes változatára is: a blogra gondolok természetesen):
kifejezési lehetőség – elmélkedés – emlékezet – az írás öröme.
Tökéletes. Kezdem a végével.
Hát nem öröm az írás, amikor ilyen frappáns mondandóm adódik?
Az emlékezet gyökereink hangoztatása, ami nélkül nem létezhetünk, identitásunk része! Ma retro néven fut.
Elmélkedés? Az is. Valamit tapasztalok, ez gondolatsort indít bennem. Sokszor nem is sejtem, mire fogom végezni az írást, mert az írás találja meg formáját. (Ugyanúgy, mint a fotótémák. Néha rám törnek, néha törnöm kell a fejemet, hogy mit kapjak lencsevégre.) Tehát valamiféle témaelemzés, valamiről elmélődés, fejtegetés, vagy éppenséggel kroki, esszé, ritkán tanulmány, ahogyan a téma megkívánja.
Kifejezés. Ha nem érezném, hogy képes vagyok pontosan azt leírni, amit akarok, nem merném megkockáztatni, hogy mások idejét raboljam ürességekkel.
***
Utoljára hagytam, bár a maga nemében páratlan. Nászomék ma eredményesen újraindították a Foucault-ingát a helyi (szombathelyi) székesegyházban. Az eseményre kiszállt a tévé is. Tudományos előadás is elhangzott. Sokat dolgoztak rajta a szervezők, hogy sikerüljön, ami egyszer már ott megvalósult. Még megtekinthető két napig. 130 éve mutatkozott be az ingakísérlettel Kunc Adolf Sz.helyen. Akkoriban (XIX. sz.) mindössze hárman tudták kivitelezni a kísérletet. Foucault, K., Onnes és Kunc Adolf két tanítványával: Gothard Jenővel és Gothard Sándorral.
***
Ráadás. Ma utánanéztem, hogy a Názáreti Máriát hány földrész és ország tekinti pátrónájának. Nem hiszem, hogy mindet megtaláltam, de 47 ilyet találtam. Egy kis összerendezés után lehet, hogy megosztom Veletek. Emlékezetem szerint Szlovákia nem szerepel köztük, pedig a Fájdalmas Szűzanya annak az országnak a védőszentje. Talán még nem volt önálló állam, amikor a felsorolás készült. Nem tudom. címmel.
2010.10.19. 19:38 emmausz
A Foucault-ingáról és egyebekről
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr345169116
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek