Mickey webnaplója

Immáron befejeztem a Távlatok 3–4. száma helyett kiadásra kerülő Bangha Béla jezsuitáról szóló könyv korrektúráját. Háromszáztíz oldalon több ezer lábjegyzettel megspékelt, több nyelvű idézetektől tarka írás ez, melyre három munkanapom volt.  Nem unatkoztam. Azzal együtt megvallom: bizonyos mértékben még élveztem is.
Mivel a rend szolgálatában másfél évtizedet töltöttem, szellemi csemegeként hatott rám Bangha abszolút jezsuita életvitele, önértékelése, mások értékelése az ő szemüvegén keresztül, mert felismertem benne „a” jezsuitaságot, annak az esszenciáját érzékeltem, amit közöttük élve magam csak megerősíthetek. Vagy inkább megfordítva: a könyv, mely nagyjából Bangha naplójegyzeteire épült, megerősítette bennem azt a képet, melyet a Társaságról alkottam magamnak. Itt nem a személyek a fontosak, hanem a belső-külső vívódás, harc. Az állandó kontroll: Vajon teljesítem-e azt, amire teremtve vagyok.
Mit jelent szerzetesként szembenézni a végső kérdésekkel? Jezsuiták egymás közt, jezsuiták és világiak, jezsuiták és a klérus, a hierarchia  stb.
Lám, lassan recenzió készül, pedig nem azt kívántam írni, csupán a legfontosabb reflexióimat megosztani veletek.
Most jött el az a pillanat, amikor hátradőlhetek a székemben. Egyik visszatérő munkám, egy havilap korrektúrázása megszűnt. (Bevallom, már régóta reménykedtem benne, hogy így lesz, és ennek egészen önös szempont lapult meg a hátterében. Minden hónapban szabaddá kellett tennem egy szűk hetet, mert nem tudtam, hogy azon belül melyik délutánomat igényli a munka. Kb.  67 A/négyes szöveg javítgatásáról van szó. Egy szűk műszakot kell számolni rá.
Ha már a munkával kapcsolatban kezdtem elmélkedni, hadd írom ide: fokozatokban szabadítottam fel magamat alóla. Már több mint 4 éve nyugdíjas vagyok. Három évet teljes állásban hozzámunkálkodtam. Idén, tehát a 4. évben először félállásúvá minősíttettem, aztán kértem és kaptam ugyanezt a feladattömeget távmunkába. Idén annak is vége szakad.
Egyre több időm szabadul fel.
Most csaknem mindennap járok egyet a környéken.
Lehet, hogy januártól nagyobb felfedező utakat fogok tenni?
Lehet.
Munkám természetesen még van. Pl. a 32. Távlatok digitalizálása is rám vár. Az alapanyagot gépbe vittem, s most feldolgozása következik. Majd egy könyv korrektúráját végzem el. Messzebb még nem látok. Nem is vagyok kíváncsi a jövőmre.
A parafa dugó se tudja, hogy a káosz-jellegű folyamat során mikor, hová ér a patakban úszva. Reménye arra irányul, hogy egyszer csak e tengerben köt ki. Erre jó esélye van. A többi meg nem számít. Elakad – továbbúszik – partra vetődik – továbbúszik.
Ma is megsétáltattam magamat a jó levegőn. Néhányat fotóztam is, mert az kötelező. Megvallom nemigen találtam témákat, így kevés kép készült. Rámentem az adódó sárga-kék komplementerek együttfotózására, amennyire alkalmam nyílt rá. Mindjárt megnézem, milyenek lettek a „szülemények”.