A II. világháború idején Páter Reisz provinciális felkérte Feszty Masát, hogy készítsen egy Mária képet a kis Jézussal, hogy kitehessék a romos Budapest nyolcadik kerületében lévő jezsuita Jézus Szíve-templom oldalán, hogy az arra járóknak legyen egy kedvükre való, kedves ábrázolás, egy Úti Boldogasszony, akihez közbenjárásáért, segítségéért folyamodhatnak. A gondolat onnan jött, hogy az első jezsuiták, Loyolai és társai a rend megalakulása idején egy római út mentén gyakran belefutottak egy út menti képbe, (Madonna della strada), és sokszor megálltak kérni a segítségét. Nos a háború alatt és után bőven volt miért Mária segítségét kérni honfitársainknak. Szívesen meg-megálltak a magyaros Szűzanya-kép előtt, s vették fel vele lélekben a kapcsolatot.
„Én vagyok az út, az igazság és az élet” – tanítja a Mester.
Mi meg – tanítványai – egy értelmeset tehetünk. Követjük az Ő útját. Ezt a gondolatot kapcsoltam össze az előzőekben kifejtettekkel. Van egy Úti Boldogasszony, Út menti Boldogasszony, akihez a jezsuiták mindmáig imádkoznak útra kelésük előtt, hogy járjon velük, és segítse őket úti céljuk eredményes teljesítésében.
Mi, akik Jézus követői kívánunk lenni, s a nyomában haladni az úton, jól tesszük, ha mi is az Úti Boldogasszonyhoz fordulunk közbenjárásáért, hogy életutunk csakugyan a Mester nyomdokain haladjon, és végül is célba érjen. Ám ha az én viszonyomról van szó, akkor kapcsolatomat egészen személyessé tehetem, ha Utam Boldogasszonyához fordulok támogatásért, közbenjárásért, lépteimre való vigyázásért, jó úton tartásáért.
Itt értem el mondandóm lényegéhez. Érdemes Utam Boldogasszonyát elképzelni (erre kiválóan alkalmas Feszty Masa képe), és közbenjárását kérni, útitársamul választva őt, akihez bármikor bizalommal fordulhatok támogatásért, biztatásért.
Utolsó kommentek