Mickey webnaplója

Engem elbűvölt az előadássorozat. Olyannyira, hogy néha nem is értettem az elhangzottak egy-egy részletét. Hiába. Nem vagyok nyelvész.
Sőt.
Sose gondoltam volna, hogy közelebb kerülök a nyelvhez mint olyanhoz, és hogy önmagáért érdekelni kezd. Annál is inkább nem gondoltam rá, mert sokáig bennem élt Kolozsvári Grandpierre Emil megjegyzése a nyelvelőkről.
Aztán fordult a kocka. Sorsom hozta úgy, hogy elmerüljek néhány részletben. A Czuczor-Fogarasi emlékülést pedig „önként és dalolva” hallgattam csaknem végig. Volt, aki egyetértett az előadókkal, volt aki részben, és volt, aki nagyjából elhárította magától a hallottakat. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy a tudomány (benne a nyelvészet is) csakugyan átpolitizált.
A vita akkor kezdett idegesíteni, amikor szavakon kezdtek el lovagolni az szakemberek. A Czuczor-pártiak, ha jól értettem ragaszkodnak ahhoz, hogy a magyar gyök(ér)nyelv, a finnugristák a gyökök létét nem szívesen veszik tudomásul, és szógyökök helyett szótövekről beszélnek. Álláspontjuk szerint a két szó szinte azonos. Lásd a példamondatukat: Kitépem tövestül, azaz gyökerestül. Ez persze nem igaz. Lehet, hogy a gyökér is jön a tővel, de a növény töve a MÉSZ szerint is az, ami a gyökér felett indul. Idézem: „A tő a növény szárának a földben, illetve közvetlenül a föld felett lévő része.” Ha pedig a szár része, akkor ez kizárja, hogy a gyökér másik elnevezése legyen.
Persze ellene vethető, hogy a biológiai „faj”-fogalom minden emberi rasszt felöleli, mégis szoktak különféle emberfajokról beszélni. (Engem ez egész életemben zavart.)
Benyomásom szerint olyan ez a két tábor, mint az egyházon belül olykor egymásnak feszülő intézmény-, illetve karizmapártiak. (Mindkettőre szükség ven természetesen.) Visszatérve a konferenciára: Egy biztos, hogy
– a magyar tudományosság magát szegényíti, ha nem számol a Czuczor-Fogarasi szótárral.
– Feltehetően szükség volna egy nyelvtörténeti kutatóintézetre, mely helyén kezelné a magyar nyelvet a leghaladóbb módon.
– Megjegyzem: a szótárak kiadóigazgatója joggal sürgette számos fontos szótár megjelentetését.
Ezek a felvetések jogosak, de a jelen gazdasági helyzetben alighanem türelemre lesz szükség, míg magához nem tér az ország. Kétségtelen tény, hogy a kultúrára, a kutatásokra, a művelődésre sokkal nagyobb rátát kellene biztosítani a közpénzekből. Olyan párhuzamosságok jutnak eszembe, hogy a németeknél egész apparátus végezte el azt a munkát „laboratóriumi körülmények között”, mint amit nálunk a Cz-F.-duó, akik ráadásul embertelen körülmények ellenére alkottak nagyot. A példákat sorolhatnám, de csak még egyet említek: Hetényi V. K. munkáját, melyet szintén ketten hoztak össze (ő, meg a felesége) hatalmas terjedelmű könyvekben: Az egyháziak üldözéséről szóló dokumentumtárat, kb. 6-7 kötetben.
A konferencián, ameddig jelen voltam, nem esett szó egy érdekességről. A magyar ereszkedő ívű dallamvilágot hozott Keletről, a magyarban hangsúlyos a mondat eleje, ugyanígy a szavak eleje. Következőleg előfordulhat, hogy a magyar attól (is) hajlik a letargiára, mert kedve is az emelkedettség felől indul „lefelé”?
Ha van még olyan nyelv, melyben a szavak eleje hangsúlyos, akkor feltehetően ezek is gyöknyelvek?

További felvetésem: a többi nyelv, amely nem a szó gyökét hangsúlyozza, hanem melyben szavanként változik a hangsúly, netán véghangsúlyos, mint a francia, milyen elvek mentén képezte a szavait. Erre a felvetésre persze összehasonlító nyelvtörténeti apparátusra volna szükség. Vigasztaló a vigasztalanságban, hogy a komputerizált kutatás roppant módon felgyorsítja a kutatások tempóját. Talán nem kell intézményekben gondolkodni, de jól képzett kutatók forradalmasíthatják a kutatási metódusokat, hallatlan gyors és pontos következtetésekre jutva.
Így legyen.