Hogy meddig tehetem még, nem tudom.
Hogy érdeklik-e majd valakiket a naponta bejegyzett posztok, nem tudom. 
Hogy érdekes lehet-e korunk zabolátlan információözönében élve, a környezetemben megtett ballagásaim során készített fotóáradat, nem tudom.
Csak azt tudom, hogy a naponta bevésett posztok a magam által átszürcsölt valóság egy-egy rövid epizódja, a dolgokról kialakított véleményem, álláspontom. Ha úgy tetszik, világnézetem. Remélem, hogy elmondják, hogy felőlem (az én aspektusomból) szemlélve hogyan néz ki szűkebb-bővebb világunk. Mint ahogyan szüleink és nagyszüleink megőrzött levelei, ha olykor balladai homályba veszve is, de mégis fellebbentették a fátylat az írások keletkezési „környülállásairól”, egyfajta korrajzot adtak, rávilágítva megíróik lelkivilágára.
Azt hiszem, a posztok ugyanerre jók. Ha ugyan megmaradnak.
Talán annyival komplettebbek, hogy az albumokba rendezett fotók mintegy napról napra nyomon követik a körülöttem történt eseményeket, tájakat, benyomásokat, s azt, hogy mit véltem fontosnak láttatni.
Nem akarok a témánál leragadni, de mivel ma nem történt semmi különös velem, velünk, úgy véltem, talán helyénvaló egy kis összegzés az eddigi 1900-nál több posztról és több ezer kép felvételének az értelméről.
Ha rövid akarok lenni, két rovatot vezetek naponta: a Láttam (fotók) tapasztaltam (poszt) rovatokat.
***
Megint korrektúrázom. Napi ötven A/4-esen rágom át magamat. Ha csak ezt a munkát tenném le decemberben az asztalra, a félállásomat tökéletesen lefedné. Több mint 510 oldal vár megdolgozásra. Fele karácsony előtt, fele a két ünnep között fog elkészülni.
Most már tényleg ez lesz a hattyúdalom.
Egyszerűen nem fér több az évbe, utána meg kapa.