Volt, aki tudta, volt, aki nem, Szombathelyen karácsonyoztunk. A szűk kétnapos program során 130 képet készítettünk. Ezeket elraktam egy albumba, de néhányat beemeltem közülük ízelítőképpen a szokásos fotók közé. (Tél 2010-11)
Jó hangulatú társaság voltunk a három család együtt.
Tavaszban érkeztünk Vas megyébe, télbe forduló időben Budapestre. Nagyon találónak vélem a Naphimnusz idevonatkozó részletét, mert már útközben megjegyeztem: Lehet, hogy a szél egyszer agyoncsap, mégis ez az én elemem.
Elmentünk a szmogos Budapestről, és egy tisztára fújt fővárosba érkeztünk.
Hófúvás volt éppen.
A vonat fülledt és levegőtlen melege után hatalmasakat szippantottunk az „átmosott” „lég”-ből.
Elég sok tennivalóm akadt, ezért vettem ilyen igen rövidre beszámolómat. Hogy mégis adjak valamit azoknak, akik elolvassák posztjaimat, álljon hát itt egy részlet abból a szép versből, melynek minden szavával egyetértek, mert magam is így gondolom.
Assisi Szt. Ferenc Naphimnusz (részlet)
Áldjon, én Uram, asszony-nénénk, a Hold és minden csillagok, (este érkeztünk meg)
kiket az égre szórtál és szépek most és kedvesek és csillogók. (már amikor látszanak)
Áldjon, én Uram, a mi öcsénk, a Szél, (mely erősen kavarta a havat)
az Ég s a Lég s a Hó s a Hő s a derűs és borús idő, (immár havas, borús időt találtunk)
kik által éltetsz mindent, ami él. (Éljen, éljen, és mi is éljünk, éljünk, éltessenek az elemek)
Áldjon, én Uram, húgunk, a Víz, (Igen, a víz is, ha mindjárt fagyott kristályok formájában is)
oly tiszta, hasznos, jóleső, alázatos és kedves ő. (Igen, igen. Amen, amen, dico Vobis!)
Dsida Jenő ford. (Az én zárójeles kommentárjaimmal)
Utolsó kommentek