Reggel elkészítettem egy levéltervezetet a kiadó részére. Mint korábban megérlelődött bennem: A kötet tartsa el magát, vagy tűzre vele. Ma „átfúvattam” magamat a nyugati széllel a Duna-hídon, hogy aztán visszautazzam vonaton. Az újpesti megállóban ugyanaz a pasas várakozott, aki tegnap egy öregasszonyt „térítgetett”. Az öregember váltig állította, hogy már gyermekkorában találkozott szellemekkel, és azóta is kapcsolatot tart néhányukkal. Majd odaát csak szellem lesz, testnek feltámadása nuku. Beszélt még a szellemidézésről és a lélekvándorlásról, a pályaudvaron leszálltában még a lelkére kötötte az asszonynak, hogy tanulmányozza a dianetikát is.
Nekem egy Chaplin-film jutott az eszembe, aki a film egyik epizódjában becsüst játszik. Az éhes proletár behozza hozzá nagy vekkerét a zaciba. Az óra nem jár. Chaplin próbálja így, meg úgy életre kelteni, majd végül konzervnyitóval felnyitja. Kihúzgálja belőle a laprugót, a fogaskerekeket, a mutatókat, a számlapot és az üveget. Csóválja a fejét, átnyúl a pulton. Leveszi a proletár fejéről a kalapot, belesöpri az alkatrészeket, és átnyújtja neki: Uram, ez az óra nem jár.
Gondoltam, elmondom az öregúrnak, ha engem akar kábítani zagyvaságaival. Mert amit összehordott, az nem működik, mint ahogyan a kölcsönös analízis sem működik. A végén marad az, hogy a lélek alkatrészei kalapba kerülnek, mert nem sikerül megfogni a végtelent. De kölcsönös szerencsénkre ma csendben maradt a térítő ember.
Szép témák adódtak ma is. A legérdekesebb egy piros spray-zárókupak volt. Felidézte bennem a Mester mondását: „a kövek fognak megszólalni” (Lk 19,40). Nos ezt a kupakot erősen megsütötte a Nap, amitől az felragyogott. Mivel egy eldobott szemét fotótémám alanya, adódott a gondolat: felragyog a szemét, ha a nap úgy akarja. Nem akarom túlragozni a dolgot: De annyi igaz, hogy mindenkinek a ragyogása az Isten kegyelméből származik. Bizonyítás:
1. „Nélkülem semmit se tehettek.” (Jn 15,5)
2. „A vámosok és az utcanők megelőznek benneteket a mennyek országában.” (Mt 21,32)
3. „Még ma velem leszel a paradicsomban”– szól Jézus a jobb latorhoz. (Lk 23,43)
4.„ Zakeus (vámos), ma a te házadban kell megszállnom”. (Lk 19,9)
5. „A semminek látszókat választotta ki Isten, hogy a valaminek látszókat megsemmisítse. Így senki se dicsekedhetik az Úr előtt. Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.” (1Kor 1,28–29) – mondja Pál.
6. „Jótetteiteket látva a mennyei Atyát dicsőítsék” (Mt 5,16)
Utolsó kommentek