Mickey webnaplója

Ma is az Óbudai szigeten mászkáltam. „Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.”
Ezekről nem volt kedvem fotót csinálni, ugyanúgy nem, mint a spiccnek immár az apály miatt száraz fövenyén látott fél kutyáról sem, mely némi hátsólábdarabokkal volt kiegészítve. Nem jókedvében hullhatott el. Vicsorgott.
Megették-e a többiek?
Nem tudom.
Hála Istennek, ottjártamkor csak pórázon vezetett ebekkel akadt dolgom.    
Így hát egy nádbugánál tanyáztam le, hogy lekapjam. Szellőben az sem egyszerű. Kisétál a képmezőből, így a kontrasztként sötétlő mögöttes fatörzs képét veszi élesre az automata. Két kép készült, s hogy stílszerű maradjak, egy népdalból merítettem címüket. „Még a nád is ingadozik…”
Megpróbáltam az emberi méltóság mindenkinek kijáró egyenlőségéről gondolkozni. Állítólag az ENSZ Alapokmányba annak a súgása révén került bele ez a kitétel (Roncalli), aki később XXIII. János néven lett pápa. A most olvasott Marx-könyv persze kitér rá, hogy az egyenlő méltóság egyáltalán nem jelent egyenlő esélyeket is. Azt hiszem, a mai társadalmi valóság ismeretében nem kell magyaráznom, hogy miért.
Viszont a most elolvasott fejezetcím kemény kijelentés. (Szt. Ágostontól veszi, aki a De civitate Deiben fogalmazza meg):
Igazságosság nélkül az államok rablóbandákhoz hasonlítanak.
Tapasztaljuk. Két gondolatát meg kell osztanom:
1. „Hihetetlennek tűnik, de igaz: míg a nemzetközi államközösség azon töri a fejét, hogyan lehetne megoldani a fejlődő országok adósságproblémáit, a tisztességtelen spekulánsok ezekkel az adósságokkal való üzletelésre szakosodtak.” (118.)
2. „Napjaink megszállottam habzsoló és lelkiismeretlen spekulánsainak nem kívánom azt a sorsot, melyet Jeremiás próféta Jojakimnak jósolt; azonban tántoríthatatlanul hiszem, hogy az ilyen »befektetők« és a velük együttműködő bankárok és jogászaik egykor számot adnak az általuk elkövetett jogtalanságokért. Nem hiszem, hogy a joghézagokra való hivatkozás segíteni fog majd nekik. Isten törvényei nem ismernek kiskapukat, melyeken átcsúszhatnak azok, akik más baján és nyomorán tettek szert óriási vagyonra. (120.)”  
Persze ez minket sem ment fel semmi alól, hogy segítsünk a méltánytalan különbségek eltakarításában tehetségünk és tehetősségünk arányában – mondom én.