Gyönyörű tavaszi idő, kellemes szellő, verőfény, a Dunán fodrozó hullámok, sétáló párok, a megállóban vonatra várók.
Az újpesti vasútállomáson egy nő mellképe. Neve Edina, kora 33 év. Keresik. Telefonszám.
Elmenekült otthonról?
Talán.
Akkor, ha valamilyen oknál fogva úgy vélte, hogy elviselhetetlen megszokott élete, és úgy döntött, hogy nem akarja tovább. Jelet nem hagyva távozott, kilépett korábbi miliőéből, és újjal próbálkozik névtelenségben. Ez szomorú, de megeshet.
Elrabolták?
Ebben az esetben még szomorúbb a helyzet. Megszokott élete teljesen normális keretekben folyt, melyből erőszakkal kiragadták. Emberkereskedők, szervkereskedők? Leírni is szenvedés.
Hazagyalogoltam.
Itthon Tücsi hangjából úgy ítélem, valami tragédiát fogalmazgat, ahhoz keresi a szavakat.
Nem tévedek.
Tokiótól északkeletre 8,9 erősségű földrengés rázta meg ma Japánt, hatalmas károkat okozva, emberek ezreit keresik, akik zöme a rengés nyomán keletkezett cunami áldozatává lett. A cunami Amerika nyugati partjait is fenyegeti.
Régóta érzem. Meg kell tennem, ami a dolgom, de nálam milliószor nagyobb erők határozzák meg a történéseket.
Tegnap este kaptam Elvirától környezetvédő módszereket tartalmazó füzeteket sok-sok hasznos tippel. Szelektív hulladéktárolóba gyűjtöm a még felhasználható szemetünket.
Most meg egy értékes előadás szövegét tervezem számítógépbe vinni.
De ha a nagy erők másképp döntenek, nincs hulladékgyűjtés, mert merő szeméttengerré lesz egy országnyi vagy még nagyobb terület. Városok romhalmazzá lesznek még akkor is, ha nem homokra épültek. Lásd a vörös iszap várost, falut tönkre tevő esetét.
Ha az ég és a föld erői összeomlanak, akkor nincs kinek továbbadni az előadás szövegét, mert nem lesz, aki elolvassa, vagy akik életben maradnak, egészen más cselekednivalóik lesznek: a puszta létért folytatott mindennapos erőfeszítések.
Mégis.
Navigare necesse est, vivere non est necesse – biztatta Pompeius a kalózok támadása miatt félő, behajózni nem akaró matrózokat.
Ha mást nem, ezt tanultam a tegnap röviden értékelt Nyomorultakból is Jean Valjeantól, alias Madeleine úrtól, alias Fauchelevent apótól,
miközben együtt örülök az énekesmadarakkal a jó időnek, és gyászolom az egyet, aki eltűnt és az ezreket, akik eltűntek. Isten legyen hozzájuk irgalmas.
És hozzánk is, még élőkhöz.
2011.03.11. 15:59 emmausz
Kontrasztok
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr295169284
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek