Furcsa ország a mienk.
Mi, akik írással foglalkozunk, kínosan vigyázunk arra, hogy az idegen szavakat, kifejezéseket, mondásokat betűhíven vezessük elő, jelenítsük meg, miközben számos helyesírási hibát vétünk saját nyelvünkön való megnyilvánulásainkban, különös tekintettel a szórend kószaságaira és a középpontozási zűrökre.
Keresem az okát, és lehet, hogy nem jó helyen kapirgálok, amikor azt vélem, hogy némi sznobság, esetleg tökéletességünk látszatának a fenntartása áll ennek a különös jelenségnek a háttérben. Egyszer valaki megszólt, amiért nésnelnek ejtettem a National Geographic c. amerikai lap első szavát a helyes nesnel helyett (jóllehet, sose jártam az USA-ban, és a nyakamat teszem rá, ott se ejtik egyformán az egyes szavakat a népek). Aki Tézének ejti Tezét (Taizé), azt is megmorogják, megbélyegzik, tán jobban, mint azt, aki helytelenül használja az ikes igéket vagy éppen suk-süköl.
Nem így a franciák. Nyugodt szívvel ejtik kadijjaknak a kedilleket (Cadillac), nem így az olaszok, akik állítólag lazán kezelik a helyesírást.
Nincs más bajunk?
Mindenesetre az egész azért foglalkoztat, mert korrektori minőségemben gyakran megküzdök idegen nyelvű szavakat is tartalmazó könyvekkel. A szövegek ápolása közben találkozom rendre azzal a különös tapasztalattal, hogy kitűnően és hibátlanul írt idegen szavakat elírt magyar szavak követik.
Érti ezt valaki?
2011.03.28. 14:32 emmausz
National: nésnel vagy nesnel?
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr705169308
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek