Mottó:
„- Mennyi?
- 39!
- Mi 39?
- Mi mennyi?”
Tegnap Echó korrektúra, ma további képek felrakása az albumba, melynek címébe sajthiba csúszott. A Franche Comté ékezete elmaradt. Pedig náluk az a szabály, hogy csak akkor hanyagolhatod az ékezeteket, ha a szöveged nagybetűs (pl. ECOLE, de École).  Mindegy, most már így marad.
Tegnap a szigetre mentem, ma már csak misére és külön a közértbe, mert előbb kenyeret vettem, amit nem kellett volna, de tejfelt nem, pedig kellett volna.
Sokba van nekem ez az öregedés.
Este is kinézek a konyhába, hogy dobozokba adagoljam a mai gyógyszermennyiségeket. Az igyekezet szép volt tőlem, de az nem, hogy kiment a fejemből: már túl vagyok az adagoláson. Ott sorakoztak a dobozok a mai adagokkal.
Nem örültem magamnak.
Az viszont jól emlékezetemben van, ami régen történt.
Pl. az, hogy 39 évvel ezelőtt ezen a napon du. fél négykor kezdődött a nászmisénk, némi csúszással. Az is, hogy a készülődés során Piri, a báró felesége a gangon nehezményezte, hogy ugyan már miért nem izgulok. Érdekes módon tényleg nem voltam izgatott.
Észnél kellett lennem, mert mi hoztuk el a csokrot a virágostól, a hidegtálakat nagy tepsikben a termelőtől, magamat is puccba kellett vágni, és a kölcsönzött szmokingban mászkálni. Mit mondjak, eléggé kényelmetlenül éreztem benne magamat. Summa summarum, ott kellett lenni az eszemnek, hogy minden időben a helyén legyen, magunkat is beleértve. (Nem késtük le a saját esküvőnket.) Fénykép bizonyítja, hogy utána kocsiba vágtuk magunkat, ha a Moszkvicsot annak lehet nevezni, és azzal közlekedtünk vissza a buli helyére.
Rég volt, szép volt, nem láttuk a jövőt, de optimizmussal néztünk láthatatlan sorsunk elébe. És tessék, ma megint évfordulónk van.
Vettem egy csokorka nárciszt, egy polcra ültethető agyagbárányt, mely textil lábát lógázza, talán még harangozni is tud, ha székre ültetem.
Azonkívül néhány divatos édességszeletet hoztam.
Pia van itthon dögivel, de csak óvatosan vele, mert néhány gyógyszerem összehúzza a szemöldökét, ha bele akarok merülni a szeszek kóstolgatásába.
Mindezt tudom, anélkül hogy megbeszéltem volna háziorvosommal vagy patikusommal, mert már százszor elolvastam a különféle betegtájékoztatókat.
Kívánjatok további jó egészséget mindkettőnknek.
…
Lélekben megtörtént?
Köszönjük.
Szolgálati közlemény:
Feldolgoztam és a Franche-Comté albumba raktam az utunk alatt készült 463 fotót egy kissé „gatyába rázva” őket, hogy azt mutassák, amit láttatni kívántam. Eredményes böngészést, kellemes kikapcsolódást az érdeklődőknek.