Rutinfeladataim is adódtak franciaországi látogatásunk során. Érdekes volt szembesülni azzal, hogy képes vagyok még egyszerűbb szakunkákat - olykor hosszú kihagyás után - is ellátni.
Kevéssé szakmunka a falfestés jó szintetikus festékkel, teddihengerrel.
Már igényesebb a csapok felújítása, állandó csöpögésük megszüntetése, csaptelep cseréje szűkítő közbevetésével, kenderkóc használata, stb.
Még fogósabbnak ígérkezett két használt gyerekbicikliből egy használhatót összerakni. Mindkettőnek elkoszolódott, rozsdásodott patkófékei voltak.
Nem segítette a munkát, hogy a szükséges szerszámokat kb. 20 perc alatt találtam meg, használható műszerolajat kb. egy óra hosszat keresgéltem, mire ráakadtam. Ezek után viszont eléggé felgyorsult a munkatempó. A patkófékek olajozás után feltámadtak, a fékpofák beállítása is sikerült, no meg a kerékcsere is.
Egyetlen kudarcos terület maradt. A ragasztás. Egy kettétört lámpát nem tudtam még araldittal sem összeragasztani. Úgy vélem, hogy döglött volt a matéria, hiszen a kétkomponensű ragasztó általában igen tartós eredményt hoz, és nagyon erősen ragaszt. Esetemben nem ez történt.
A másik ragasztás is csak másodjára sikerült. Egy lábatört műanyagtalicskát próbáltam meg palmatexnek megfelelő ragasztóval megfogatni, eredménytelenül. Az hiszem, hideg volt ahhoz, hogy kellőképpen megszáradjanak a ragasztós felületek összenyomás előtt. Aztán sikerült a hibát mégis korrigálni pillanatragasztó segítségével. A harmadik ragasztás egy eltörött támlájú szék megreparálása volt. Teljesen jól kötött meg a faragasztó.
Legeredményesebben a fényképezést folytattam. A legjobb technika volt ebben segítségemre, meg a figyelem, hogy mikor kit, mit, hogyan kell lencsevégre kapnom.
Ja, és eredményesen oldottam meg matekfeladatokat is.
Hát ez is valami.
Összességében elmondható, hogy sikeresen dolgoztam a franciáknál néhány szakterületen, és néhány segédmunkás feladaton. (Takarítás, gyermek iskolába vitele, tüzelőhordás, begyújtás). Gyorsan hozzáteszem, hogy ilyen drága munkása még nem volt Francois-nak, aki többek között oda-vissza kétszer tette meg velünk a 160 km-es utat saját házuktól Genfig és vissza.
Velünk, miattunk, a mi kedvünkért.
Újabb szolgálati közlemény.
Megnyitottam a fotók 2011.2 c. immár hazai albumot.
2011.04.03. 08:56 emmausz
Rutinfeladataim
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr615169315
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek