Mickey webnaplója

Örömmel ismertem rá a genfi reptér toilette-jében arra, hogy minden szerelvényük GEBERIT névre hallgat. Ha ezt a márkát tartják strapabírónak, nekünk se kell tartanunk attól, hogy a felújításkor cserélt tartályunk ugyanerre a névre hallgat. Van rá esélyünk, hogy sokáig kibírja a mi nyaggatásunkat.
Nem akartam ilyen prózáról írni, de valamiért meglepett és örültem neki. Mairól szívesen írok még, az inkább néhány nevezetes étel, mely itthon is utolérhető vagy házilag elkészíthető, bár Franciaországban a nagy élelmiszer-áruházakból szerezte be őket Éva.
Az egyik ilyen a
Quenelle. Ha kiejtem, már felismerhetőbb benne a nálunk meghonosodott név. Könel, azaz Knödel, azazaz knédli. Ámbár. A Quenelle többféle ízesítésben készül. MI alighanem halasat ettünk valamiféle sajttal dúsított paradicsommártással.
A crevette (krövet) apró rákféle, melyet mustáros olivás és ki tudja még milyen fűszerezésű mártásba tunkoltunk, s körettel ettük. Az apró rák testét megfosztják páncéljától, mindössze a farokrészen marad némi vékony körömszerű anyag, amiből, mint egy tubusból ki kell cuppantani a rákocskát. Finom különlegesség.
Korábban írtam a fondüről, itt most nem térek ki rá.
Viszont nem említettem még a raclette-t. Ezt a füstöltsajtfélét teflonnal bevont lapátkákra helyezik, hogy az erre a célra készült elektromos sütőbe dugva átsüssék.  Általában héjában főtt burgonyával fogyasztják, m is ezt tettük, de semmiféle előírás nincs, hogy mivel kell köríteni. Ki-ki úgy fogyasztja, ahogyan akarja.
Idén nem ettünk Saint Jacques-coquillagest, szentjakab kagylót, se articsókát, viszont megkóstoltuk újra az endíviát.
Egyszer szeretném megkóstolni a csigát (escargot) és az osztrigát is.
Úgy látszik, újra ki kell látogatnunk a Jurába.